Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

nagy melegbe. Julius is csak meleg száraz vót. 7 vékás lóherén ugyan anyi vót, mint a vénye, egy fél szekerei, 6 vékás lucernán is ugyananyi, egy fél szekerei. Julius utóján mán job idő járt, meg megázsot egy kicsit, igy let egy kis mezső a talóba, a gyep is megújult egy keveset. Augusztus mán áldásosában kezste, különösen 7-ikén vót ojan eső, hogy az embert is majd elhorta, tenger vót minden, ki is nevelte a kukoricsát, vagy mindent ki is csőzöt jól, szépen fejlődőt, de 22-ikétől let ojan hőség, hogy nem hitem vóna, hogy megcsökent minden, de legyen hála az egek urának, vót kukoricsánk ojan október elejire, hogy nem emlékszem jobra. Szeptember már nevelőb vót a mezsöre, mer jó mezső vót, az árpa kelést meg lehetet kaszálni, térden felül, csomb tövig ért; három szántásba vetetünk, jó munkába; jó nevelő idő vót végig, csak a sarnyu nem ért sémit, október is jó idővel kezste. a szüretet megtetük az első napjaiba, ahol le nem fagyot, vót elég jó termés. De november meghozsta a gyászos napokat, mer 11-ikén lerakták a fegyvert, mer muszáj vót. ... a 4 közsponti hatalom ekoráig kibírta az egész nemzsetel a harcsot és győzsöt, de már 11-ikén muszáj vót; és amerika újfent 4 milió emberei gyöt elenünk, Bulgária megata magát, ránk került a sor, hiába törtük le szerbiát, nagy Oroszországot, montenegrói, Albániát, Romániát, Olaszországnak is töb részit elfoglaltuk, Pünközsdi királyság vót, mer a sor másképen hozsta a kirájságot. minden országba románián kivel megbuktaták a népkormányzsást, fügetlenséget és Tisza Istvánt, a kormányost meglőték a saját szobájába, amivel igazán ekor let gyászba magyarország; holmi elpusztult urak vetek a kormányzsást a kezsekbe, amibe csakugyan vót köszönet, mer ami kis pézse vót az országnak, azt is elpusztitoták, megléptek, igy osztán let az országnak elég baja, a karja majd aláb kerüt rá a sor. igazsán ha Tiszát nem vesztik, az ország sorja is hamaráb rendre gyön, mer ő vót az egyedüli, aki az országot részrehajlás nékül kormányozsta, mer a fegyver lerakásnál a katonáinkat a hozsánk tartozsók, de mindég elenük vótak, horvátok, csehek, levetkezsteték, megfosztoták a mi katonáinkat, ugy eresztetek el téli időbe, sokat elpusztitoták, sok a vonatba megfagyot, mer nem vót ruhája és a szövecségesek anyira pusztitoták, hogy elen nem lehetet álni, mer a magyaroknak mindenféléjek a külhatáron marat, nem vót ágyú, se fegyver, románok és csehek, horvátok szeték el a határszélen, amik hozsánk tartozstak. ők letek a hatalmasok, mer a mijeink kulogva kevesen gyötek, igy magyarország meg let szabájozsva, mer nem vót semiféle fegyvere, még a gyárja is elviték, Kasára is be kelet ereszteni, onan Miskócsra, hogy mi lesz a vége azst nem tuta senki megmondani, tűrni kelet mindent; ami a leg-