Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

lovat Május elején szikszón, az ökröt el kelet adni, mer 1885 őszén Nagy Julcsátul 6 köblös fődet és 2 darab marha legelőt 2000 forintér, az ökröt pedig nagy kárunka adtuk el. 1887- be igen genge tél vót, ugy hogy egész télen, kivel (kint*) lehetet dógozsni, hó is kevés vót. a tavaszi szántást megkeztük Márcsiusz 7-ikén, szántotunk négy nap, 4-ik nap délután, elkezsdet a hó esni, nem sok vót. márczius 13-ikán elkezste, eset vagy 2 nap, ojan nagy hó vót, hogy fél lábszárig ért, nagyob tél vót, mint azelőt. ez a hónap végig esős vót, a vetéseket nagyon meg nyomta a sok esés, ugy hogy nem tudót kikélni, a cserép alól meg kelet vasalni április 5-ikén. a töbi árpát pedig április 2-ikán kezstük vetni, ebe az évbe nagy szárasság vót, ugy hogy a legelőn Májusba se vót semi. Május 10-ikétül kezsdve vagy 5 nap vót egy kis esős idő, a nevelte meg a vén szénát valamenyire, de azután megint ojan nagy száraság let, hogy a kukoricsa aba az álásba vót, mikor tötötük, mint mikor be elsőzstük. a Gabona térgyig ért, mikor a fejét hanta, de azért a buza igen szép vót, a gabona is a jó fődbe, az Árpa is jó vót, csak hogy ritkás vót, de sarnyu nem vót. ebe az évbe korteskodtak nálunk báró vaji elemére, 5 hordó bort itak meg nálunk, a hordó it marat nekünk, ebe az évbe éget meg a belső faluba 115 ház, este 9 órakor kezsdődöt - Augusztusban - és az élelmek is mind meg égtek, mer akor hortak be. nem marat soknak, csak ami rajta vót. ebe az évbe igen nagy hidegei kezste, ugy hogy az ember nem álhata kivel (kivül*) dógozsni és a főd nem vót fagyos, mer hamaráb vót hó, mint a főd meg fagyot. 1888- ba még hidegeben kezste, a vasutat is anyira behorta, hogy a vonat a hó alól negyed napig nem vót ki, azután ugy mentek kiszabadítani, soknak a lába, soknak a füle, keze meg fagyot, a hányás kezsdődöt karácsony után, tartót egész télen és a hó anyira szaporodót, hogy Február 20-dikán mértem: ahonan a szél se el nem hordót, se hozsá nem hordót, 2 sukos vót. a kertek közsit anyira behorta, hogy a határba nem lehetet kimeni, ganajt se lehetet hordani, mer a fődnek a barázdáját nem lehetet látni, február 4-ikén fagyot meg nálunk Bök János nevi ember, gyöt az erdőrül. Julcsa jányunk születet 88-ba Február 8-ikán, a bak jegy alat. a hó még Február 23-ikán is inkáb szaporodót, mint fogyót. Márcsius 7-ikén is azon módon vót a nagyhó, 7-ikén délután kezsdet olvadni ojan hideg szélei, hogy az ember alig álhata és József napra a jeget is elhánta a hernád. a vizs nagyon megarat, még az után kécserte jóban megarat, ugy hogy a belső falusi emberek nem tutak a falubul kimeni, mer az uj kertnél jóban fojt, mint a hidnál, a töltisen, pedig, it is felérte a szekér aldeszkát. a kis viz erétől a hidat is elvite, igen nagy károkat tet mindenfelé, akár mere járt az ember a