Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

nyata a vármegye a havat az utakon, a vasutat is behányta, a geszteji határba is 2 ló megfagyot, nem birta be a szekeret Gesztejbe, a dohos kocsmának csak a kéménye vót ki a hóbul. a Belső Böcsiek sót hozstak tokajbul, sok nejen 10 lovat is ragatak, ugy vontaták egymást, mig beértek Gesztejbe. 20-ikán nagy hó eset, 22-ikén ismét feltámat a nagy szél hóesései, a sikrul mid elhorta, az országutakat ismét behorta, ugy hogy a vármegye munkába csináltata ládtul zsócsáig, zsócsátul felső Zsócsáig*,néhol egy öles hófúvás is vót, a Németi hegyen a kunyhókat egy behorta, kivált a kaki ódaion, némej részinek a girincse vót ki. a vén hegyen, verebesbe is szintén ugy vót, a laki kunyhója melet a sövényen jártak be, mer az utat keresztül hányta nagy fúvással, tetejin belől a sövényen nem lehetet meni a fúvás miat, it a kapu előt, odalent az éren temérdek hó vót és a takarmány körül, ijen nagy hófúvásai való telet ritkán tapasztaltam, ebe a Zsivatarba Szándor József, Konyári János, Balázs István, Halmi Mihájét ugy behorta fúvása, hogy bajosan tutak kijöni a házsbul, az utcsán tele vót hányva, a temetőre is a fúvás tetejin kelet járni. Márczius jó idővel kezste, a hó olvat néha esővel is. 13-ikán elvite a jeget a hernád, 17-18-ikán esőre fordult, 19-ik viradóra feltámat a kegyetlen hideg szél fagyai, még a hernád is zsalylot, 4 nap a vashidon felül át is ált darab nejen. 25-ikén hó let, ugy hogy az nap nem birt elolvadni, mer regelenkint kemény fagyok vótak. 29-ikén is hó eset, ugy hogy az utolsó napját is hóval végezste. Április jó idővei kezste. a szántást 6-7-ikén kezstük, az "őszi vetések nagyon roszul mutatak, mert mind végig száraz, szeles, hideg idők jártak, ugy hogy a főd egy ujnyira is meg nem ázsot egyszer is a hóba. az utolsó regelét is dérel végezste. Május beköszönt, nagy hideg szélei, másnap regere viradóra csendesedet, dér let, a szőlőt elrontota, a homlitni valót is, gyümölcs féle ritkán marat, ugy hogy az Árpa, kukoricsa ki nem tudót kélni, a babot elültetük 12-ikén, száraz fődbe. 17-ikén eső let - a kendert ekor vetetük el - a mezsőn kevés vót, egy hét múlva ismét megázot, a mezsőn is; a kukoricsa nagyon ritkán akkor kőt ki, a bab is - sokan ültetek bele a ritkaság miá. Junius hives napokai, kevés esővel fojt le. űrnapja regelen deret is lehetet látni a lapos hejeken, 15-ikén sok hejeken a kukoricsát, babot meg rongálta, mind végig száraz hideg idővel fojt ez a hónap. Julius ismét száraságai fojt, 13-ikán vót igen nagy zsáporeső délután és a következő éccaka, amej meg áztata az egész határt, de kevés haszon let, utána mer az északi nagy szél feltámat, az után a nagy meleg hamar kiszárazstota a fődet, a száraság ebe