Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

koricsa megsinlete, alighogy közsépszerü hasznot vettünk belőle, mig kaszáltunk, adig a menyem bekapált belőle, a szárazba ezmegmutata, hogy ekor kelet vóna kapálni, jó let vóna. őszei a vetésre alkalmas idő forgot, de azonba az idő száraságra mutatót, ebe az évbe vetetem őszbuzsát életembe, mások is rábőszintek, mivel az előt való esztendőn szép szerencséje vót hozsá, aki vetet; 22 forintér vetem egy köblöt hidvégen. 1862-be télbe kevés hó vót, a tisza is nem feletéb árat meg, szent györgy napra derékba szálot, a mentét ódaion is kiapat, szögedi kupai és mások megkeresték a gróf tisztjét miskócson tavaszra kelve a taktaközsi iránt; inen a morotván való részt fel is vetek 3 pengő forintér egyre másra három évre, de mivel a kontrektust béjegel nem láták el, amiből hiba let jövőre.eben évbe elatam azt a bogja szénát, aki 61-be termet, 70 pengőforintér mosli zsidónak, ezen a télen a szénával nagyon bőven bántunk, ugy hogy kevés marat nyárra, minthogy ezen a nyáron szük volt a mezső, elfogyot szent János napra, az ujat kelet étetni, mikor szükséges vót. a bárányszög is kiszárat szent jános napra és Lakatos Sámuelek kivetek 200 pengő forintér feltakarták utójára a leglaposát is, a jobkori kaszáláson sarnyu is let, magoknak még eleget kaszáltak, sokat elatak, magok keveset fizsetek belé; őszre nagyon jó mezső let rajta, kivált a füzsfák alat; megszerzsetük legelőnek, szántotunk érte lucsnál a vasút melet, két darabér egy köblöst, a legelő igen jó vót, mer azt birták felőle mondani, hogy a tisza melet nincs töb ojan. ot legelt a marhánk szent Márton napig, Szent Márton nap után a varga réten járt sokáig, it utójára elromlotak a marhák, inen is a tiszára járt inya a tőtés kapun, csak a pásztorok roszul viselték gondját, ugy beszélték, hogy kánikula, utóján elkezsdődöt a szárasság, ugy hogy minden féle fenekek kiszáratak, a határunkba anál inkáb a sárga fődig, szántani lehetet akit zsengésbe szántotak meg. mikor az Árpa kikerült belőle szem Mihály napkor megszántoták elvetetük, de három hétig nem vót rá eső. ecserre kőt ki, mer csupa száraz porba vetetük három hét múlva szép eső let rá, megázot, amedig szántva vót. némejek ekor szántotak, vetetek, meletem mészáros miháj is, a vetése szépen kiköt, szépen neveketek, mivel egy egy kis eső érte. Szent Márton nap után elfagyot, hó let rá fél lábszárig érő, a meg is marat a jövő esztendőre, ezen az őszön szem Miháj nap fele 13-14-15 forint vót a gabona, mer a Zsidók, mások is, akiknek pézsek vót, nyereségre szedték, let is rajta nyereségek, aki megtartota a jövő évre. Pünközsd után ebe az évbe kunságba Karcsag körül nagy szárasság vót, se élelem féle, se szénaféle nem termet csak kis mértékbe, azt is igen ócson kelet elpocskélni; ugy hogy a marhavész is kiütöt nagy-