Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

ojan termésünk vót, szóval ami őszivetést vettem, holdanként tizennyóc mázsát adott. Ugy, hogy nekem ötvennyóc mázsa búzám lett. Amit vettem. Megint ütvenhat mázsa rozsom lett. Jól éldegéltünk, gazdálkottunk, vettem két tehenet, két loval gazdálkottam, a teheneket fejtük. Nagykárój közéi vót, hát a gazdasági felügyelő kiszállott, s aszt kérdezte, hogy aki akar versenyre menni kukorica terméssel, négyzetre vetni, hát iratkozzék föl. Hát fel is iratkoztam, mentem egy hód kukoricával versenyre. Ojan szépen sikerült, nagy munka vót elütetni, me négyzetesen minden felé meg kellett, hogy legyen a hatvanöt centi távolság. Akkor kérem a magnak fészket vágtunk, alól pórganét tettünk, és ugy takartuk be. Amikor első kapálás meglett, akkor gyönyörüszép vót a kukorica. Amikor meg lett a második kapálás, akkor kiszállott újra a gazdasági felügyelő és aszmonta, elsőosztáj ! Fogok kapni egy vetőgépet. A termés nagyon jó vót, de becsapottam, mer kérem, amikor a termés megszületett vóna, s kijöttek vóna, akkor az oroszok bejöttek. S igy kérem, a sok munka fucsba ment. A termés jó vót, me annyi termett azon az ősszel, hogy ne győztük hazatakarittani. Csak krumpli, gülbaba legalább egy vagonnal lett. Nahát kérem, bejöttek az oroszok. Szerencsém annyi vót, hogy tuttam véllek beszélni. Hát eccer bejön három orosz. S megfogják a kocsimot, húzzák. Kérdem, kijövök az istálóból látom, hogy mit akartok, hova viszitek? - oroszul. S aszonygya, kell nekünk. Mondom, hogy hát ne vigyétek el. Két tehenem van, s ha elviszitek, megdöglöm. Aszonygya, hát hol tanultál oroszul. Mondom, ott né nálatok. Aszonygya, hát hol jártál. Mondom, Jekateronoszlávba. Aszonygya az eggyik, én éppen odavaló vagyok. Aszonta más kettőnek, haggyátok el. Ott hagyták a kocsit. Elégahozza, hogy másnap, este, estefelé, bejön két kozák. Ojan fijatal suhacok vótak. Ojan tizenkilenc, húszéves formába. Lóval. Aszonták ott akarnak hálni. Mondom, hát tessék. A lovakot, megköttük a szin alá, aszonygya aggyak valami kötelet, hogy kössék meg a lovakot. Hát mondom, hogy nincsen nekem ojan kötelem. Há meglátták a szekérkötelet, hatöles hosszú vót, derékba elvágták, a könnyem szinte kiesett érte. Na aszonygyák van amivel megkötni. Fölmentek a padlásra, vettek le szénát. Hát a nem fájt, me a lónak enni kellett. Aszonygya, aggyak zabot. S aszt is attam. Nohát este lessz, s bekerülünk s vót egy féliter borom, s gondoltam megkínálom őköt. Úgyis lessz. Eléveszem a bort, s megkínálom őköt, s hát még kérnek, hogy még aggyak vinát. Mondom, de balsoj nyet. Több nincs. Hát felkutassák a házat, hátha hazudok. Hát meggyőzőitek, hogy nincsen több benne. Nincsen több borom. Elégahozza, hogy egy disznót azelőtt való nap vágtam le, tekenőbe be vót sózva,