Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

hogy eszt megvenném. Ugy es lessz. De tudtam, hogy ott jár elé Szabó Lajosné, s mondom, Szabó Lajosnénak ott mijén joga vart? S aszmonygya, hogy mennyek oda Szabó Lajosnéhoz, s kérjem el a szerződést. Me még Budai Lajos amig meg nem vette ezt, Csik Áló zsinak a birtoka vót. S Csik Álózsi egyedül maratt, s leszegényedett, s osztán eladott egy darab belsőség-hejjet, mongyuk ojan négyszáz négyszögölet. Hát odamenyek én Szabó Lajosnéhoz, mondom, hogy tudom, hogy magának valami jóga van itt, hát mijén jóga van? hát eléveszi az irást, s olvasom. Aszmonygya Csiki Alajos huszár jogot enged Szabó Lajosnak, és annak minden jogutódának, hogy Ditrópatakára két edénnel gyalog vizétt elémehessen. Nahát, igy tiszta vót, hogy csak két edénnel gyalog vizét mehetett elé. Dehogy oda hozzá járjanak, vaj ő mennyen a komaaszonyához, nem vót jóga. Csak két edénnel vizétt. Nahát elégahozza, hogy elmegyek én, de kérni kezdi tőllem az enyémet Bernát János, hát én elattam harminchatezer lejétt az enyimet, ugy, hogy a csűrt rólla elviszem. Csak a ház marad. Hát csináltam egy kalákát kérem, s egy nap a csűr el is vót vive, s ott fel is vót rakva. Osztán megint csinátam egy kőhozó kalákát, s akkor amit vettem, az alá ástam egy pincét. Kiraktam kővel, Nohát, felszeielem én a lakást, eternit pallával vót fedve, nahát csendes lakás vót, me nena vót ki bütüjivel országútra. Me a Szabó Lajosnak ugy mérte ki, hogy az országúttól itt neki maratt ugy, hogy két szekér elfért vóna egymás mellett, egy bejáró. Nahát elégahozza, hogy felszerelem én aszt a lakást, dehát mán most eszt a diferenciát ki kell keresni. Hogy ki tuggyam fizetni, s még kiadások vannak. Hát ugy csináltam, hogy összeszettem a zabot, Ditróba, s akkor öste megindultam kérem, s reggelre Borszékbe vótam. Vele. Met Borszékba nagy fuvarozás vót, s ott a zabnak dupla ára vót. Elvittem a zabot, Borszékbe elattam, akkor kijöttem Közreznyakára, megraktam a szekeret fával, s mentem haza. Felszerelem a lakást, s hát eccer jár teccés szerint! Szabó Lajosné. S akkor meg titóttam. Hogy itt magának csak két edénnel gyalog vizét van joga elémenni. Hát felhivatott Szabó Lajosné a kösségházához. A birő neki távoli rokona vót. Hát a birónak elpanaszolt, s a biró ingem felhivatott. S aszmonygya, hogy maga mért nem engedi, hogy Szabó Lajosné ott járjon? Mondom, én mihez jóga van, engedem. De mihez jóga nincs, nem engedem. Mondom, elémehet Ditrópatakára két edénel gyalog vizétt. De neki ott egyéb jóga nincs. Aszmonygya, hogy, igen de mán, el van birtokolva! Me mán ötévé, hogy ott jár, senki se tiltakozott. Mondom, nem tiltakozott senki, me akinek vették aszt a birtokot, hát az a háborúba elhalt. S ennek gazdája nem vót. Tehát, mondom, most gazdája van, s a szerződés, az ötven év múlva is szer-