Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)
Parajdra borér. Me ő a hegybe lakott ugye, hát Parajdról vitte a bort. Hát elmondom Lázárnak, hogy mi történt, s hogy jártam. Aszmonygya, hogy ezek rablók vótak 9 ! akik itt lementek? Hát akkor mentek le. Osztán, hogy münköt jól elhagytak, az erdő széjiből bejöttek az országúiba, s fojtatták az utat tovább. Mondom, azok egyik alacsonyabb, s a más magasabb. Aszonygya, azok, Aszonygya, bizza rejám. Felült a szekérre, ezek nem gyanúsítottak semmit, me a hordó a szekéren vót, hogy Lázár menyen Parajdra. E megcsapta a lovakot, elérte s el is kerülte őköt. S a Kátágnál találkozott a járőrrel. Csendőrök jöttek fel Bucsinba, me minden második nap feljártak. Hát egy serzsánt vót a parancsnok. S Leaggya Lázár, hogy mi történt, egy ember hogy járt. Aszonygya, még hátul van az ember, három asszonnal jőnek. Hát a csendőrök, Lázárral letetették a hordót, a útszélire. S megfordították, s szembe. S akkor kérem a csendörök lefeküttek a szekérbe, távórrol ne lássa. S amikor szembe találkoztak, őköt lestoppolták. Kérem, amikor ráik mentünk le, hát akkor a kezek meg vót kötve, s a sánc fokán ültek. Nahát, lemenyünk, s asszonygya az őrmester, hogy styi rumunestye? S mondom styiu. Aszmonygya, tud románul? Mondom, egy kicsit tudok. Magát akarták kirabolni? Mondom, ingem' 5 S hogy történt? S elmondom. Hát kérem, ezek megverték ott őköt, megverték, dehát én mentem, s őköt is kisérték le. Parajdra. Parajdon féreállok a csendőrség előtt, eggy rövid ucca vót, ott menegettünk, hogy rövidebb legyen. Csendőrség ott vót, az ucca sarkán. Féreállok, s hát kérem, aszonygya van'e szénája, s hozott egy pokróc szénát. Na, aszonygya, aggy enni a lovaknok. Hát a lovaknok enni adok, s kellett várni kérem, mert az őrmester Szovátára vót. Kerékpárral. Hát eccer jő az őrmester! De kérem még a szeme se állott jól. Ojan szeplős vót, hogy irtózott az ember reanézni. Hát leagya a sze^zsent az adatot. Ugy megvert őköt! hogy ott minden gongyuk elment. Nohát elégahozza, hogy osztán jegyzőkönyvre vették. Amire hazamentem, mán ott az újságok irták, hogy hogy jártam, hogy meg akartak gyilkolni a pénzeméit. Nahát elégahozza, hogy én nem is pereltem vóna me csak időtőtés. Nadehát a csendőrség ugye a jegyzőkönyvet békütte a bíróságra. Osztán megidőztek. Hát előmentünk, s hat-hat hónapot kaptak a rablógyilkossági kisélletétt. Kérem, hat-hat hónapot. Na igy jártam én akkor ebbe az útba. Ugy, hogy mán a pap olvasta monta a feleségemnek, hogy né az ura rosszul járt. .Hazamenyek s hát osztán kérdez, hogy hogy jártam? s montam, hogy hogy jártam. S aszonygya, hogy aszt tanuld meg, hogy egyedül ijen hosszú útba erdőkön ne menny. Elégahozza, hogy én abba az útba nem tuttam az anyagot