Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

amit az állam kiszabott, hogy mennyi gyerek mehet magyar iskolába, ezekről mind a keresztlevelet ki kellett váltani, éccoka mentem el házakhoz, s buzditottam, hogy csak igyekezzenek magyar iskolába iratni a gyerekeket. Sok aszt monta, hogy nincsen pénze kiváltani a keresztlevelet, azoknak pénzt attam, s dolgoztam a magyarság érdekijér. Azutánvaló ősszel, nem is: me mán karácsony fele járt az idő, összekerültünk ditróiak négyen, s elhatároztuk, hogy kimenyünk Nyárádszeredába állatvásárra. Nekem vót két lovam, jó szánut vót, befogtam a lovakot a szánkóba. S elindultunk Nyárádszeredába. Négyen összevásároltunk tizenhét darab álatot, én vettem két tulkot, s eggy üszőt. Elindultunk hazafelé a tizenhétdarab állattal. Feljöttünk östére Szovátára. Ott vót nekem e

gy rokonom, s gondoltam, hogy jó lesz itt meghálni, mert téli idő van, ha Parajdot elhaggyuk, Alfaluig lakások nincsenek. Ez pedig vagy harminc kilóméter. Hát hejeselték a társaim is. Bemegyek Csortán Istvánhoz Szovátán s mondom, hogy négyen vagyunk, s tizenhét darab álat, s azonkivül két ló. Szállás kéne nekünk. A hideg nem vót nagy, aszmonta a nagybátyám, hogy csak hajcsuk be, a lovaknak lesz istáló, s a többi állatokat a kertbe berekeszszük és oda ennik adunk. Elrendezzük az állatokat, s bemegyünk a szobába. S hát a nagybátyám egy nyári konyhát kiadott lakósoknak. Ez a lakos, cigányember vót, a felesége orosz vót, me fogságba vót, ott ösmerkedett meg evei az orosz nővel, s ugy álitotta be, hogy Szovátán a fürdő az apjáé. S az orosz nőt elcsalta ide. Az asszonynak az ura nem vót odahaza, hát bemegyek, monta nagybátyám, hogy egy orosz nő van itt, hát én jól tuttam beszélni oroszul, bemegyek, köszönök oroszul, fogaggya az asszon, s azt mongya, hogy honnan tudok én oroszul. S montam ott tanultam né nálatok. Hát láttam, hogy egy müveit nő, valami tanárnak volt a lánya. De a lány, az orosz lány pénzzel jött. Amikor hazahozta Szovátára, akkor kérem a falu végénél beszálottak egy vendéglőbe. Monta az orosz nő, hogy hát mennyünk fel a szüléidhez. Aszt monygya nem megyünk, me a szüleim lejönnek majd kocsival. Igen, de a cigányok megtutták, hogy a Kalányos Oroszországból nőt hozott, mentek látogatóba a vendéglőbe, akkor ijett meg az orosz asszon, hogy rossz botot csinált, mert az ura cigán. Tehát gondolkozott a nő mindenféleképpen, most mitévős legyen. Hát má vissza nem mehetett, me egy gyerek is vót. Hát aszt monta az urának, hogy itt nincsen más hátra fogaggyon egy házat, s vegyen két lovat, s fuvarozásból megélnek. Ugy is lett. Vettek két lovat, utánnok szekeret, és nagybátyámtól kivették aszt a nyári konyhát. Sajnálkoztam ezen az orosz nőn, mert tuttam, hogy a cigán mindenütt otthon van, dehát mijén érzés lehet ennek a szerencsétlen nőnek. Montam a nő-