Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

nem fogaggya meg a szavát, nyúzza le a borit! Soha többet el nem hagyott, se semmi baj nem vót. Nahát, igy telt az idő, eccer aszmonygya nekem egy ember, hogy Mezőségenn Rettegi Isván az uradalmát áruja. Parcellázva fel, elaggya. A birtokot. Hát hivott, hogy csatlakozzak én is. Elmentünk le Mezőségre, Nagyilvesbe, megnéztük a birtokot, vasárnap-nap vót, hát jó birtok. Gondoltam, elhúzódunk a buzafődre. Ott nagyon jól fogattak, lementünk birtok nézni tizenketten. Akkor kérem ott mindünköt vendégül láttak, némileg meges eggyeztünk a birtokkal, s ugy vót megbeszélve, hogy a következő vasárnap feljön Rettegi Isván, s a református pap, Fikker Sándor, és akkor előleget adunk nekik. Ugy vót megbeszélve, hogy én lakok az állomáshoz a legközelebb, hát nállunk telepednek le. Osztán a többi nálunk jönnek össze, és közös vacsorát adunk zenével. Nekik. A többiek, mind lejöttek, csak kettő nem jelent meg, de eggyik se pótolt semmit, a vacsorába, tehát én a pad alá nem akartam bújni. A megbeszéllés szerint én előállottam és elláttam ezeket a vendégeket. Ugy, hogy én vissza nem léptem, de a többi megirtóztak, s visszaléptek a vásártól s tulajdonképen csak én voltam egyedül fizetőképes. Mert én röktön a lakást elattam, s a cséplőgépet elattam, összevertem százezer lejt. A pénzt, hogy összecsináltam, hát mi le is kötöztünk. Pénzt vittem le és ezer lejt attam előlegbe, avval a kikötéssel, hogy amikor szerződést adnak, akkor kérem a hátralévő összeget kifizetem. Hát a pénzzel féltem me én útba vótam. Mezőségről vittem fel kukoricát fuvarral, Ditróból le anyagot fuvarral. Ugy, hogy retur keresetet csináltam. A feleségem aszt monta, hogy nem vóna jó, hogy a pénzt betegyük a bankba? Mondom, hát aszt megtehessük. Elvittem be Marosvásárhejre s az Albina Bank, eggy erős bank vót, oda betettem. A pénz ott vót. Tovább dolgoztunk mind, de ugy vót a megeggyezés, hogy az uraság elvót adósodva az Albina Bankhoz, és árverezést kérnek, s akkor árverezésen kapunk telekkönyvet. De csak egyedül voltam fizetőképes, hát a Bank aszt monta, hogy eggy emberért, eggy tételért nem érdemes kiszállni, s árverezést eszközölni. De hát, mondom, ez igy nem megy jól, me a birtok nem az enyim, . . . Ekközbe felmentem én Ditróba, vittem fel kukoricát, s a feleségem báttyának a felesége meghalt. S második felesége vót, s onnat maratt egy gyerek. A gyerekkel a mostohaanya rosszul bánt, ütötteverte, aszt monta sógor, hogy sógor, vigye el eszt a gyereket, s valamire használja fel. Aszonygya aggyon neki ruhát, s egyebet nem követelek, de itt, a mostoha annya rongájja. Levittem a gyereket, hát felhasználtuk küdözni a botba, vagy ijesmi, vagy nem vótam otthon: az állatokat rendezni. A gyereket beküttük a botba,