Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

aggyá ide. Akkor elmentem haza, s mondom a feleségemnek, hogy hogy áll a dolog. A feleségem sirni kezdett, bejött egy szomszédom, komám, s feleségem sirt, s aszt kérdezi, mér sir komám asszony? Aszmonygya nézze meg, anyám, nem akar a keresetből többet adni, csak negyvenötvéka zabot adott s ugy láccik a többit elakarja furfangoskodni. Meg a malacokat se akarja ideadni. Aszmonygya komám, hogy ezen lehet segiteni. Van e maguknak eggy födeles ládájok? Montam van. Hát aszmonygya, este tizenegyórakor átmegyünk, s maga ismeri a malacokat, s feltesszük a ládába s elhozzuk! Át is mentünk, tizenegyórakor, éjjel, a lóról levette a csengőt, hogy ne aggyon hirt. De vót ám egy hamis kutya, mondom mán most a kutyától, hogy menyünk oda? Aszonygya, mü alább megállunk, a komám asszon fölmegy, a kutya őt jól ösmeri, visz eggy istorangot, a km/át megfogja, s a nyakára köti, s elviszi onnan messze, ott valahol megköti. Ugy is lessz, a feleségemet elküttem előre, megfogta a kutyát, s elvitte, vót egy határfüz, s oda megkötötte. Akkor odamentünk, mer a malacok egy kerittésbe vótak. Szép hódvilág vót, megfordultunk a szekérrel a kerítés mellé, bemegyek én, a kerittésbe, megfogom eggyik malacot, de csendessen viselkedett, kiattam, s a komám betette a ládába, s akkor a födelet ráeresztette. Akkor megfogtam a másikot, de az mán bőgött, aszt apósom észrevette a házba, s hallottam, hogy zoppant az ajtó. Amikór a ládába betette, s a ládafödelit leeresztette, akkor én felugrottam a szekérre, a feleségem visszafelé alig tudott felülni, megfogta a létrát, hogy le ne essék", váktába lejöttünk. Eljövünk haza Ditróba, na aszonygya most itthon vannak a malacok. Vót egy félliter pálinkám, megkínáltam. De egy baj van! A gép odalent van Dudáton, s az éccaka maga ha a gépre kezet nem teszen, hónap magát a géphez nem eresztik közéi. Nahát mán most mit csinájjak. Éjfele van. Aszmonygya, hát itt van rokonság, szomszédok, s keressen két pár ökröt, s itt az enyémek a lovak, s a rostát a lovakkal hozzuk, s szijazatot s felszerelést a két ökör hozza a járgyánt, s két ökör a gépet. Elmegyek elé, nagybátyámhoz, s felkötöm, s mondom, hogy Ignác bátyám legyen szíves, aggyon hónapra két ökröt. Aszonygya, hát én áthatok két ökröt, én nem megyek el, hanem a fiamat, Ignácot küdöm. Na akkor elmentem bé Mónár Péterhez, s kértem, hogy két ökörrel jöjjön el hónapra Várhegyre. De ugy: ojankor indujjunk, hogy amikor világodik, ott lehessünk. El is indultunk, mikor világodott, Várhegyen a gép fel vót szerelve, a csűrből kihúzva, s a járgán felállítva, a kerekek betéve, csak az ökröket kellett befogni. Befogjuk a két ökröt a gépbe, a kettőt járgánba. A rostát, szijazatot feltettük a szekérre, aszt hoszta komám a lószekérrel. Mikor Várhegyből nekikerül-