Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Igen szerettem nézni, mikor dolgoztak a mesterek, nádazó, mert nádtetős volt, ácsok, asztalos, tapasztok. Mikor felülről a sarat készítették, a mi lovainkkal gázoltatták, mert sok sár kelett, jó szalmásán, jó vastagon, aztán le tapasztoták a deszka felett; jó munkát csináltak, lehet mondani, az időtájt azon a hejen, a város szélén, ritka volt az olyan ház, ma is meg van jó karban, de már nem a mienk, irok rólla még. És most egy ujab eset következik: a bátyám tudni-illik megnősül, itt az ideje, tehát fojnak az előkészületek, először is javítani kell a vágót, egy drb marhát, merthát ennek a háztól kell kikerülni, pénzt ne adni ki ijesmire, az asszony népség is jó előre össze jött csinálni a ludgégét, mert ez volt divat, ma is csinálják ojan alkalmakkor, ünep vagy lakodalom alkalmával, - kitűnő tészta hus levesbe; ez csupa tojással készült, vékonyra elnyújtják a bordán meg sodorják meg szárad és kész. a borda, ... ez egy fa ráma, a takácsok használták régente, most vasból vannak ezek is. a két ráma közöt vanak tengerinádból hasitott és szépen kidolgozott vékonyka lemezkék erősítve, eredetileg körülbelül nyolcvan centi hoszuk voltak és 10 centi széles, ezekből a bordákból lettek azután ludgége csigatészta készítő észközök, de ennek megfelel egy tiz centi hoszu darab is, a sodrófa egy irótol forma kis hegyes fa. Ugy sodorják azután ovatossan, a tészta meg ne száradjon, mert akkor nem ragad ösze, kinyilik. Azt már aztán az aszonyok tudják körülbelül, hogy hány tojással kell késziteni, hány ház vendég lesz, az szerint csinálnak, a menyi kel. Mikor kész, elteszik; mikor kell, előveszik. A bátyám azután miután kiszemelte az asszonynak valót, szinte egy tanyai lányt, azok is gazdálkodtak,ugyan ojan magunk forma szőrű egyszerű parasztok, szinte a menyasszony jelölt - neki is mostoha anyja volt, a bátyámnak pedig apja volt mostoha, már mint az én apám, tehát mindjárt kapták a just, a menyaszony az anyait, a bátyám meg az apait, mihejt ösze kerültek. Mikor a bátyám később megtette a lánykérési formulátust, eljegyzést, mi egy mást, azalatt nálunk fojtak az elő készületek, haza hurcolkodni a házhoz ami szükséges volt: bort, tüzelő anyagot, fát, szalmát, mert kemence is volt az egyik szobába, kellett a süteményeket sütni; sátor is kelett, főző sátor rosz idő esetén; gondoskodni kelett vőfényről, koszorús legényekről, ez mind kikerült a komákból, azután muzsikásokról, az is volt: hat darab rézfúvós hangszer és hegedűvel, körülbelül egy forint volt koponyánként a bérük - nom eg esetleg valaki oda dobott egy pár forintot - egy huszonegy óráig, mert akkor az volt a szokás, délelőtt esküdni, és másnap regeiig.