Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Volt egy igen gazdag földesúr, ugy hivták Besenyei István, anak volt töbfelé is birtoka, ez a mai városrész is az övé volt. (6. sz. ábra) most ennek az urnák is leirom a személyi adatait is, mert megérdemli, jó ember volt. Volt neki apja is, az természetes is, azt is ismertem, Besenyei Károly közel száz évig élt. a fia, István legény ember volt, nem nősült meg soha. ezzel az úrral aztán én találkoztam majdnem minden nap, mikor mentem vagy jöttem az iskolából, szinte már ő is ismert engem, volt két hatalmas fekete kutyája azok is jöttek vele. eleinte én féltem tőlük, de mondta az ur, nefélj kis embert nem bántanak azok. nem is bántotak azok senkit, oda jöttek hozam, meg szagoltak, aztán otthagytak. Volt aztán ennek az urnák, enek is nagy kaszálója, ugy hivják Járószék, mikor vizes évek vannak, viz állás, sok nád is terem rajta, ma száraz 45 hold. itt, mikor még meg volt az ur, 16an is kaszáltak egy sorba, a vasút mikor ere jött 1882-ben, ketté vágta a birtokot és a város felöli része, az már szántó volt, körülbelül az is akkora darab, mint a másik, itt aztán ment a gazdálkodás, a régi város felül volt aztán lakóház, ő bent lakott majdnem a város központján, ott volt neki egy holdnál nagy ob telke, ott épitetet egy szép villaszerű, jónagy épületet. Ma kórház, ugy mondják Besenyei kórház. A város szélén, mert akkor még az volt, kezdődött az ő birtoka, ide járt ő ki azután talán mindennap, mert házilag gazdálkodott; voltak béresei, több is, mert volt tizenkét ökör, négy ló is, a többi más birtokai bérbe voltak kiadva. Azért járt aztán gyakran ki a gazdaságát intézni, node más okból is. Volt egy alkalmazóija, ojan ispán forma, amejik intézte a dolgokat, ugy hivták, hogy Váci Sándor, ennek volt egy jó termetű és elég hejes felesége, azt mondták a rossz szájak, hogy ennek a kedvéért járt ki az ur majd mindennap, talán igaz is volt. Volt azután valami hat olyan munkássá is, akik állandóan ott dolgoztak a majorba, ezeket mind ismertem, mindnek egyforma nyári ruhájavolt, ojan féle kék, mint a gépészek-nek szokott lenni, szinte mindenki tudta, - no, ez a Besenyei ur munkása. Mind ott lakott közel, mindnek volt saját háza, mert némejik már évtizedek óta, még az apjánál kezdte. Ment is a ott a gazdálkodás, ma ugy mondják mintaszerűen, de ugy is ment az, volt annak olyan gazdasági eszközei már akor is - kettős eke, vas fogas (nekünk fából volt), henger, járgányos szecskavágó, és még tudom is én, de volt ám még gőz cséplő gép is, - azt mondták neki volt először halason. Őneki már ojan trágyagödre volt, hogy szekéréi bele lehetett menni. Termett is annak a földje, mert mind jó föld volt, akkora széna bogják voltak, szinte bámultuk, minden szép és jó volt. Ez a Besenyei ur azután mikor elhalt, - körülbelül ojan ötven éves lehetett - , a vá-