Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

nagyapámmal a tanyára, közel a városhoz, két és fél kilométer egy kis séta, de ez csak nyári időben volt, télen már ritkán vittek ki kocsival az apámék. Első tanitóm Bornemisza Benő volt, pedig nem ilett rá a név, mert inkáb itta is a bort ha kaphatta, engem elvert egyszer alapossan az ijen-ly betű miatt, máig is nem örömest irom. Jobb szeretném ha nem is kelne ilyet irni. /. . . / Az első évi első iskolai időben, őszei kimentünk szüretelni nagyapám szőlejébe, ott voltak a családok szépszámmal, elis végezték aznap, este kint maradtunk többen is, mert a hazahordás lassan ment. Este a László bátyám tüzet gyújtott és elővett egy jókora krumplit, bele tüzgélt néhány kis darab fácskát, akkor egy jó félméter hosszú vesszőt bele szúrt, tűzre tartotta, mikor égni kezdett - jó erős ember volt - , elhajitotta jó magasra, ugy gyönyörködtünk a látványba, ezt töbször is megismételte. Olyan hangos volt a vidék erre, mert mások is szüreteltek akkoriba, ugyancsak dobálták a szomszédok is a galacsint, mert igy nevezték, a tűzijátékot. Kiabáltak, zajongtak, ment a mulatság, vig volt a nép, kevés gondja volt az embereknek. Télen nagyapám eljárt a kovács mühejbe beszélgetni, én meg komázni a többi szomszéd gyerekekhez. /. . . / Ezernyolcszáz nyolcvannégyben meghalt őszei nagyapám, ekkor nagy változás történt: Osztozkodás a testvérek között, akkor apám és anyám, hogy ne menjen széjjel a birtok, meg váltották, iletve megvették töllük, mert mind eladta, kire menyi esett; úgyhogy valami hétezer forintot tett ki a vételár! - nagy pénz volt az akkor. Valami Szuper Lajos nyugalmazott katona orvos volt, attól vettek fel ötezer forintot nyolcas kamatra, melyet egy öszegben lehetett csak visza adni, minden évben négy száz forint kamat, kétrészben fizetni, Szentgyörgy napkor és Dömötörkor, - nehéz sor volt. A néném és bátyám részit is mink használtuk, tehát egész volt a birtok, de akkor még nem sok szántó volt, nem sokat termett, jószág állományból pénzeltünk ha kellett, (l.sz ábra) Majdnem elfeledtem még apám Pestre is járt fuvarozni, még nem volt ere vasút, hozta a portékát a kereskedőknek; többen jártak, aban az időben nem volt ritkaság. Én aztán nagyapám halála után a tanyáról jártam iskolába, be a városba, akkor még nem voltak tanyai iskolák, télen nem volt kelemes, mikor nagy hó volt, nem mentem, nem volt akkor még szigorúan fogva - egy pár csirke a tanitónak vagy más valami, el-