Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

csinált rendet gyakran köztük a nagymama, a gyerekek élelmezésére a tanyáról szállítottuk az élelmet, meg a mire a nagymamának szügsége volt, azt is. A gyerekeket ugy ruháztuk, hogy az mindig 1-rendbeli szügséges ruházatból állott, ujjat csak akkor vettünk nekik, a mikor a meglevőt vagy ki nőtte, vagy elszakadt annyira, hogy már foldozni se igen lehetett. A mikor ozt az iskolából kikerültek, a további ruházkodásukat is igy láttuk el, a mig a katonai sorozási időbe bele nem nőttek; ez időre már üneplő ruhával is ellátódtak. Ez is olyan anyagból készült volt, hogy az a munkában is viselhető és használható legyen. A gyermekeinknek az Iskolábóli kikerülésük után hogy lettek foglalkoztatva és hogy kedvelték a tanyai foglalkozást? a Lajos nevű fiamról ez-füzet 5 és 6-ik lapján már irtam le valamit, a Károly fiam is a hogy kikerült, az Pulyka pásztorságon kezdte, és a következő évben már birka pásztor lett, és a Lajos bátyjától át vette a föl szerelést, csak a szűrt nem adta át, mert az neki is kellett, neki aztán uj bekötött ujjú kapa gallérú bélléses szűrt vettem, azon kivül a felszerelése állott 1-horgosbot, kisostor, 1 hat liku furulya, meg eggy bodor szőrű bojszi Puli, no meg 1-fiók szamár. - a juh falka mindössze 35-40 Drb. , és nem kint állatos, hanem bent hállós volt ez az állomány, miután a Károly fiam az Iskolában se volt rossz tanuló, itt kint se lett rossz, és hamar megtanulta ugy a Birka meg a bárány megismerést, s a legeltetést is. Pár év múlva a 904 évi szárazság megcsökkentette a jövedelmi bevételt, igy a mindig emelkedő fizetség fedezése a birka állományt eladatta, ugy hogy 10-12 drb maradt a magjá-é. ezt aztán a Disznókhoz csaptuk, a kanász gyerök őrizte, a Károlyunk ekéhez és egyébb gyalog munkákhoz került, annál oly tanulékony lett, hogy rövid idő alatt el tanulta ezen foglalkozásnak minden csínját-binját, ép ugy, mint a Lajos bátyja, sőt ezt tul is szárnyalta a lovonni ülésben, mivel ő alóla nem ugrott ki még csikó ló sem. Kaszállásban, széna kazal rakásban mesterré lett, a Bálba járásnak hive nem lett, se a pénz költésnek, ép mint a bátyja. Krisztina Leány gyermekünk is az iskolábóli kikerülése után az édes anyjának lett a segítsége, az itt sajátitá el, a mi eggy tanyai gazdasszonykodásnál szügséges tudni, férjmenése után tudta is azt folytatni, ugy hogy se szakácsné, se szoba lány fölfogadására nem volt szügsége, csak munka segitségre, mert nagyobb forgalmú gazdasági helyre került, mint a mekkora forgalom a szülői háznál volt. és soha sem fordult panasszal a szülőkhöz és nem regnált segélyért, sőt mig ez a mai gazdasági válság be nem következett, gyakran segélyt ajánlottak fel a férje urával eggyütt.