Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

A ~ Z 9.

sz. ábra Povorinó faluban használt sarló és kasza kupac), gyerünk lovat úsztatni, fürdetni, ő aztán fogta az ő két lovát, én az egy vakot, nó felülni, volt a fojónak egy olya része, ahol öles méj volt a viz. én már előre irtóztam,mert bár ithon. lótartó gazda voltam, de lovon biz én nem igen ültem, ha ültem is hamar lepottyantam rólla. no mi lesz most,féltem, szóval gyáva voltam, bele aztán a vizbe, elöl az öreg, utána én, de alig értünk a m éjére, m ár nem is voltam a lovon, fogtam a sörényét,kötőfékjét erőssen. hamar aztán ki a vizbül, még a ló húzott engem is kifelé, az öreg aztán ezen igen igen jól mulattott, hogy én nem tudok lovagolni. Hátaztán ami azt ileti, ők kicsije nagyja kitűnően tudják megülni a lovat, csak ugy a szőrén, semi nyereg nem kell nekik, még az a vén asszony is, aki kint volt velünk aratni, mindig ő ment el a lovakat itatni a legközelebbi fojó vagy tóhoz. /. . . / Néhány napig aztán othon tartózkodtunk, most az othoni időről irok egy keveset; munka nem volt, a házi szokásokat ecsetelem, én egy külön hejiségben aludtam a szoba melett. a szoba egyúttal konyha is volt, sparhet és jó széles kemence volt benne, a tetején négyen is elfértek, reggel mikor felkeltünk, adtam a lovaknak enni, lovat pucolni nem kelett,jó volt ugy is. az öreg gazda nem aludt ott, éjeire elment az ő lakására, én kimentem a fojóra meg mosdani, ők othon a szájukból mosdottak, bögre vizet öntöttek, abból vettek a szájukba és ugy. a kemencét korán befűtötték szalmával, be a nagy fazék kását, egy óra múlva már az asztalra tették, körül ültük és ugy a fazékból kanalaztuk, én az öreg melett ültem jobbról, szérűi, balról a juca lánya a kis rajkóval, szembe az öreg felesége és a meny,a natáska,szinte kis csemetével, de már nem szopóssal, volt aztán egy fatálban hideg tej, mert a kása elég forró volt,ugy aztán meg meritettük a jó nagy fakanalat a kásás fazékba,azután a tejbe, ez egy kissé hűtötte a kását, én már elmondhatom, hogy sokszor megégette a kása a számat, mert ez igy ment a négy hónap alatt,mig ott voltam minden nap, de az meg jó szokásuk volt hogy a kenyér mindig ott volt, anélkül sose ettünk, elég jó kenyeret sütöttek, minden harmad nap. mindig puha kenyeret ettünk, elnéztem a kenyér sütésüket, volt egy jókora fadézsa teknő hejett.eben meg