Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
u gy vágják, iletve kaszálják, mint a füvet szokták,rendre, mi pedig elenkezőleg, ők a balszélén kezdik a gabonatábla vágást, mi pedig jobról, ugy mondjuk rávágás, nálunk sarlóval szedik a markot, ők gereblyével szedik kévébe. A kasza felszerelésük is más, olyan gerebje forma, a nyél közönséges, maguk faragta fiatal fa hajtásból, nem is faragott,mert csak leszedik a héját és már kész is a kasza - felül meg van görbitve, olyan negyven ötven centi hoszu felfelé és abban, mint az ábrán látható, öt fog van ilesztve olyan alakban,mint a kasza penge, sarlót nem használnak aratáshoz, aszt a napraforgó szedéskor használják, azzal vágják le a tányérját, ráspojjal fogakat vágnak az élébe, de viszafelé ferdülő fogakkal. (9. sz. ábra) Eleinte nekem nehezen ment a kaszállás,nehezen tudtam meg szokni,mindjárt bele akadtak azokba a bizonyos fogak a még lábon levő gabonába, hamar össze kuszálodott, amúgy aki érti, szépen rendre lehet vágni vele. a kéve kötő kötél készités is másként történik náluk-, minálunk tudjuk,hogy hajnalba felkelnek az aratók és ugy tépik fel a kötélnek való gabonát, ők egy szerübben csinálják, itt nem kell korán felkelni, hanem mikor a kévébe már lerakta a gabonát,ott mindjárt bele markol az előtte lévő rakásba és két fél marék rozsot vagy búzát, ugy mint minálunk, a kalászos végével össze ileszti,meg sodorja és már köti is be a kévét, ugy hogy mikorra mi kiértünk a rend végére, már kész is volt, be volt kötve, de még össze is volt hordva oda,ahol későb a kereszteket össze raktuk, a kétmenyecske,az öreg asszony, a leány gyurták,mint a hajderménkü, nekünk más dolgunk nem is volt, csak vágtuk és össze raktuk.mikor learattunk egy egy táblát, mert sok tábla,iletve sok hejen volt aratni való, igaz hogy nem sok volt egy hejen, öt-hat-tiz, esetleg husz kereszt,az Isten tudja,hogy hány hejen, három-négy hejen is arattunk egy nap alatt, igy pihentünk és utazás közben valahol aztán,a hol az ebéd idő elérkezett,hamar hamar eresztettek vizet a magunkal hozott hordóból a fatálba, jó nagyba ; mert hatan voltunk,bele egy félmarék cukrot és kész a leves, utánna az elmaradhatatlan száritott büdös hal, vagy a még othon megfőzött hajaskrumpli, esetleg veres hagyma, mert ugy tudtam, hogy ojan böjt forma volt nálluk, mert az volt elég sok. Mikor a gabona kereszteket raktuk, ugyan ugy mint mi szoktuk, azzal a külömbséggel,hogy mi 18 kévéből csináljuk,iletve rakjuk, ők meg 13 ból, tehát kevesebb a kévék száma, amúgy jó jónagy kévéket kötnek, a kévét forditva teszik, mint mi, nálunk a kéve kötél bütykét alul teszük,ők meg felül. A hét utolja felé aztán végeztünk az aratással és haza mentünk, jó meleg délután volt, azt mondja az öreg gazda,na misemért ő igy hivott (igyi konyás
