Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
meg sült egy másra rakják, meg cukrozzák és kész. még egy étel készitési módjuk hasonlit a mienkhez, a karikára vagdalt krumpli sütve tepszibe. ezeknél az én gazdáimnál disznó nem is volt, szalonát nem láttam náluk csak egy szer, majd későb leirom. amúgy az embert tisztelik, minket pánnak tiszteltek, mint fogjokat. mikoriba oda kerültem, aligha bujtjuk lehetett akkor, vereshagyma, hajas krumpli gyakori volt. a dohányzás nagy gondot okozott,nem volt pipa, sehol nem lehetett venni, csak cigaretta.én nem tudtam meg csinálni, mert a dohány is nem ojan volt, ugy hivták mahorka. ez egy apróra törött dohány csutkástól, termesztik a civilek is és árulják szabadon a piacon, nem állami pohárral mérik zsákból. Pár hétre eljött a kaszállás ideje.én is,az öreg is és a két fiatal menyecske egy napon korán kimentünk két kocsival felpakolva mindent,élelmet,hordóba vizet,de nemcsak mi,a fél falu talán ott volt azon a bizonyos kaszálló területen, mikor oda értünk.kaszáltunk sorba a kocsiknak hejet. egész sor karaván volt itt. kifogtuk a lovakat, a kocsihoz kötöttük, adtunk nekik füvet a kocsi rúdból és pár más fadarabot mindjárt sátrat csináltunk,oda pakoltunk be mindent élelmet,ruhát,vizet a hűvösre, mikor az egész trup elkészült, össze jöttek a vének,öt hat ember, fogtak egy fadarabot és mint nálunk valamikor a gyerek koromba, mikor métázni akartunk, ugy mondtuk,no fogjunk, azt a bizonyos fadarabot egy ember ugy gondolomra meg markolja egy hejen, no most másik,igy megy még tart a fából.aki aztán leg felül markolt,az az első, de közbe fojt a beszéd is, akár a cigányok.mi csak néztük, mert voltunk valami öten magyarok,ki ki a maga gazdájával jött. most már léptek,mérték a területet,kinek mekora jutott, neki fogtunk aztán kaszálni, az öreg elől, én utánnam azután a menye és ugy alanya, a juca, az volt a neve. a másiknak Nataska.elég jó fü volt,fogta a kasza, jó kaszájuk volt is, csak szokni kelett, mert nem volt kis kaccsá, mint a mi kaszáinknak, iletve a kasza nyélnek van, e nagy kaccs sem olyan,mint a miénknek van, csak olyan kezdetleges görbitett fából oda erősitik a nyélhez és már kész. a fenő követ csak a rend végén hagyott vödörbe vizbe tartják, ha nem jól fogott a kasza,volt egy fa lécre ragasztott olyan csiszoló porral bevont valami, azzal fentük a rend közbe a kaszát,lapácskának hivták. mikor eljött az ebéd idő, volt a közelbe egy olyan mocsár féle, a békák kurutyoltak benne, az egyik menyecske elment, egy fa tállal meritett a vizből amenyi négyünknek elég, oda hozta a sátor hüvösibe, szórt a vizbe egy félmarék kristáj cukrot,elő a kenyerét, no most már kusáj és elkezdtük kanalazni a jó mocsári vizet, jó langyos volt, az ivó vizünk hűvösen volt a sátorban szinte a lovak is abból ittak, levesnek jó volt a békás mocsár viz is. a leves után jött a száritott hal és vereshagyma
