Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Ez évben töbfélét csináltam, faragtam, készitettem egy szép inga óra tokot, vettem bele szerkezetet öt forintért, még ma is meg van és jár, faragtam egy ojan asztalt, amejik 430 darabból van, hegedűt, tudom is én még mit, a Jeges Benő unoka öcsém, aki nálunk van,az is olyan furós faragós mint én, szinte versenyeztünk, hogy mejikünk tud szebb és jobb valamit csinálni, természetesen faragni csak olyankor szoktunk, mikor más dolog nem volt, más különben fojtatuk a kapálást, kaszállást, mikor minden az ideje volt. Ezer kilencszáz három, nincs valami különösseb eset, akkor változott meg a pénz. adig forint krajcár volt, most lett korona és fillér ment simán.nem volt semi zökkenő, ezer kilencszáz négy, megint gyakorlat tizenhárom nap Kecskeméten, mert egy zászlóalj Kecskeméten, kettő Budapesten, egy pedig Boszniában Bileken álomásozott a harmincnyolcadik közös hadseregből. Ezerkilencszáz ötben megint egy fiunk született, István nevet kapta, ő már az ötödik István a familiában. Ezerkilencszáz hatéban mileniumi ünep Budapesten,iletve az országban, igy multak az évek, egyik a másik után; mindig forog az idő kereke. Eben az évben vettünk egy házat a városban nyolcszáz forintért Kisfaludi utca 75 szám alatt, kelett, mert gyerekeknek iskolába kelett menni, a szüleink haza költöztek, azoktól jártak, néha ki ki jöttek a tanyára, most a Jeges Benő is eljött, be ált asztalos inasnak.hamarossan két évre fel is szabadult,mivel már jól értett a mesterséghez, most már mi maradtunk hárman a kisebb fiunkal, fogadtam tehát bérest,gujást.apám gyakran kijárt, mert volt jócskán méhünk. ő nagyon értett a méhészethez, én nem is értem rá sokszor velük foglalkozni, én csak szaporítottam a kaptárakat téli időben,ugy hogy negyvenkét család volt már az ugy nevezett dierzon féle kaptárból.mézünk néha öt hat mázsa is volt, olcsó volt akkor a méz, 40,, 50 krajcár volt kilója, sokáig forint krajcárnak mondtuk, pedig akkor már korona és fillér járta, most megint változtattunk az adós ágon, át változtatuk, a bánból vettünk fel pénzt, a Laci öcsém szüleit kifizettük, a bank anyiban volt job, hogy ott lehetett törleszteni, mikor volt egy kis pénzünk,akkor mindig fogyasztottuk, igaz hogy lassan fogyottadé még is fogyott. Mos vissza ugrok 1905 re, ahogy eszembe jut, mert hiszen nem voltak ezek feljegyezve, nem számitottam én még arra, hogy majd én még irni is fogok valamikor az elmultakról, tehát ezért nincs minden sorrendben,ahogy megtörtént. Ekkor férjhez ment a feleségem fiatalab nővére, a Klári,egy szabadkai cipész mesterid