Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Idáig tehát rendben ment a dolog, mostmár meg kelett beszélni a továbi teendőket. Egy bizonyos napon aztán meg lett határozva az eljegyzés, elis mentünk a násznagyommal, szinte a jövendőbeli feleségem násznagya is, a bizonyos Német Móric, apósom komája, és még tőben a lányos házhoz tartozó néhány rokon, akik bizonyossan azért jelentek meg, hogy kiváncsiak voltak az én személyemre, hogy ugyan mijén gyerekis vagyok én, hát biz én nem tartoztam a szépek sorába, olyan közönséges, mindennapi paraszt voltam, igaz az apósom ék is olyanok voltak. Nohát aztán ami ezután következett,az már nem volt valami kecsegtető reám nézve.itt tünt ki aztán a rokonok bele avatkozása, tudni illik abban az időben divat volt a móring, ez anyit jelentett,' hogy a vőlegénynek felkelett ajánlani egy bizonyos öszeget,például itt 500 forint moringot kértek, ez ara az esetre szólt, ha a férj eltalál halni még mielőt gyermek nem lesz, akkor ezt kikel fizetni, ha gyermek születik,meg szűnt a móring, mi aztán ere nem voltunk rá készülve, bizony aztán mi nem is ajánlottuk meg a moringot, igy aztán nem lett meg az egyezség, szóval fucsba ment a terv, mi aztán szépen elpárologtunk, otthagytuk a társaságot, eljöttünk haza beszámolni az eseményekkel, ithon aztán keztünk nemjó véleményei lenni irántuk, mármint a jövendőbeli nászékkal, tehát elmaradt minden, telt mult az idő, körülbelül pár hét múlva egyszercsak beálit ám hozánk a nagy bátyám, a násznagy sógorom, néném, mondja a szüleimnek, káromkodik egyet, hát ajáljuk meg azt a moringot, hiszen nem kell azt meg adni, majd lesz itt móring egy év múlva, igy okoskodott az én jó nagy bátyám, adig-adig aztán az én szüleim is bele egyeztek, no most már aztán hogy adjuk tudtukra a jövendő beli nászéknak? - majd én elintézem, mondja a nagy bátyám, ugy is lett; párhét múlva aztán meg lettünk invitálva egy bizonyos napra, hogy meg beszéljük és elintézzük a dolgot, ehez aztán már polgármesteri hivatalhoz kelett menni, ott irták meg aztán azt a bizonyos moring levelet, ami biztositota a menyaszony jogát, itt már az én apámnak is jelen kelett lenni, viszont az apósomnak is, nekem is, menyaszonynak is, két násznagynak is, szóval hatan voltunk az érdekelt felek, mikor aztán ezt elintéztük, azután egy hétre lett az eljegyzés az apósom házánál, végre aztán nyélbe ütötük a dolgot, szent lett a béke, megvoltunk elégedve egy mással, jegy gyürü abban az időben ritkaság számba ment, én öt forint jegy pénzt adtam a menyasszonyomnak, ő meg egy szép, selyem jegy kendőt, ami még ma is meg van, - gyönyörű dolog, most meg ér száz forintot, akkor 15 volt. Szokás szerint aztán minden vasárnap este elmentem a menyasszonyomékhoz, ez volt a szokás, ők ijenkor haza jöttek a tanyáról, sok időt nem töltötem, nehogy unal-