Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

ezernek, erre azt: O-jaj, ne - hangoztatták. A némötül irt Igazolvány elolvasása után ki is pakolták a Bornyujokból mind azt, amit abba bele pakoltak a Rátóti Pál bácsi ide nem érkeztéig. Emlékszek Rátóti bácsi forradásos keze fejére, ezt a plezurt az 1859 iki Pémontali háborubanni atakban kapta, emlögette is mindég a mig élt, hogy a Pémonttal kezdődött a háború, ozt valódi Francziával verekedtek, és Olaszországban volt a harcz terük, emlögette, hogy ott volt ő is ő főlsége kiséretibe a Békekötéskor, vigan mentek oda, De igen szomorúan jöttek el a Béke kötés szinhelyéről. Ezekre emlékszek vissza legelőször, mint kis gyerek. Emlékszek az 1863-ik száraz esztendőre, erre azért, mert hogy az 1862-ik évben befejeződött az általános föld felosztás a Halasi határ területén, Redencziói alapon, s igy 63ban már mindenkinek a főid jussán kellett mindazt betermelni, a mire a megélhetésnél szügsége volt. Emlékszek arra, hogy nyáron nem kaszáltak füvet, hanem a tarlókon emberek kapával dolgoztak, Parajt meg ballangót vágtak fel földszint, megszáradás után össze gereblyézték, meg föl petrenczézték, be hordták s össze baglyázták télire takarmánynak, a napszám fizetésük 10, 15, 20 krajezár volt, és ezen kivül csak 3-szori evés naponta. Früstökre a kenyér mellé valóról is lemondtak az emberek, hogy a gabona termés milyen volt, erre már nem emlékszek. Emlékszek a Lucza szelére is, a mely az Ez év Deczemberi Lucza napján volt. bizony, ez az akkori kóter szerű tanyai épületeket ugyan csak fel borzolta, azok tetőzetét, a gyönge alapon állókat le döntötte, ép tetőzet a sikon nem maradt, a felborzolt tetőket ugy tele hordta a szél homokkal, hogy le kellett tisztitani rólla. a ki ezt a munkát hallogatta, annak az épületét a nehéz homok le s össze rogyasztotta. Hallottam emlegetni az időben, de még később is, hogy már 1861 nyarán aszályos szárazság is volt. 1862, ez nagyobb mérvű lett, mig 63-ban meg majd mi sem termett, Ínséges telet hozott ez az év, aki akkor jószágos gazda ember volt, bizony ezek közül sok tönkre ment 1864-ik tavaszára, mert hát se kenyérnek valója, se takarmánya nem volt. venni kellett volna, de nem volt hol. országos volt ez a szárazság, a jószágok eggyrészét a Duna mellékére adták oda a gazdák telelőre feliből, de azok se jártak jobban, mint akik ithon teleltették ki a jószágokat, mert azt a sasos takarmányt nem ette az idevaló jószág, megfelelő épület se igen volt ott se téli menedékül, csak ugy, mint ahogy ithon se volt, csak akolgarád, az is csak olyan röktönzött. soványan ment a jószág a telelőbe, még soványabban érte meg a tavaszt, már a melyik azt meg érte.