Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Kint a tanyán nálunk ment tovább a gazdálkodás, azzal a külömbségel, hogy mikor jött a kamatfizetés, bizony nem volt elég pénz. nó, most mi lesz? kérték a szüleim a bátyámat, adjon 30 frtot, de biz azt mondta, neki sincs. Mért nem adnak el a városi telekből, mondta, az igaz, hagyták rá a szüleim, ugy is lett, hamar eladtak belőlle egy ház-hejnek valót (mert az egész nyolc háznejnek felelt meg, maradt még hét házhej a házzal együt, mejet mi épittetünk előbb), kétszáz forintér kelt el a házhej, mi az egészet kétezer forintba vettük, persze hitelre (mint már előbb is irtam). Most egy öreg asszonyról fogok meg emlékezni. Ugy hivták Nagy Czirok Mária, özv. Pólya Sándorné. a nyolcvan felé járt már, rokon is volt, sokszor kijárt hozánk, anyámat Juliskámnak hivta, engem Mihálykámnak, apámat sógornak, szinte örültünk ha jött, mert tudott sokat beszélni a fiatal koráról, mesélt ezt is, azt is. ha nyáron volt kint, kacsapásztorkodott, csinálta a rongy babákat, a rokon lányoknak a vázát velem faragtatta. Mesélte, mikor még fiatalabb volt, kint laktak tanyán, egyszer amint ballag kifelé látja ám, egy nagy kivert bika jön vele szembe. - no most Mári mi lesz? - szerencsére voltak fák az utmentén, hamar fel a fára, ideje is volt, mert mindjárt ott termett a bika, elkezte aztán a fát öklelni, kaparta a homokot, bömbölt, orditott; ő aztán csücsült a fán, csak ugy remegett, ugy estefelé aztán elment a bika, ott hagyta ötet. A kivert bika ojan volt, hogy voltak nagy barmok, a pusztákon két-háromszáz darab is egy csoportba, itt aztán volt több bika is, ezek aztán ösze vesztek, az erőseb kiverte a gyöngébet, annak aztán nem volt maradása, nem tűrte tovább a melyik erősseb volt, az ott maradt, amaz aztán ment világnak, amere kedve tartota. Ijen volt a kivert bika sorsa. Ez az öreg aszony szinte a Laci öcsém ékhez is járt, oda is ojan rokon volt,mint mihozzánk; későb majd még bele foglalom az elbeszélésembe, mert ő is szerepel majd. Most pedig a Czirok László öcsémről fogok egy kis izelitőt irni, az apja Nagy Czirok László (anyám testvére volt), anyja Gózon Mária, paraszt szülőktől származott, mint én. a közös nagy szüléinktől Nagy Czirok Ferenc és Hajós Juliánnátói a László bátyám is örökölt egy bizonyos részt, földet, és egy a városban levő, Nagy apánk házánál egy házhejet (kétházhej volt), oda aztán épitettek egy aban az időben szépházat, mint a mienk volt, olyan mintára, onnan gazdálkodtak azután. Volt az én Laci öcsémnek két nénje is: Mária, és Juliánná, azután ö következett, ő született 1883 évben (8 ével fiatalab, mint én); volt még nálla fiatalabb nővére, Sárika, és jó későb még egy Lajos öcse, de az elhalt, jó régen. Későb mikor az-