Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

Háromlábú cserép és öntöttvas lábast én még láttam, de ma már ilyent nem sikerült találnom. Cserép szürőedény viszont van, de az első világháború után nem használták. (11-13-14. ábra) Ahogyan a cseréplábast, ugy részesítették előnyben a cseréptepsit is a vastepsivel szemben. A kerek cseréptepsiben sütötték a prószát, rétest a kályhában. Szétpiszkálták a parazsat és rátették. Bádogtepsiben sütötték a csurkát meg a hust. Tüzehelyen öntöttvas lábasban sült-zsírban a fánk. A zsirban- sült-perec és a forgácsfánk volt általános, ehhez csak egy hegyes villa kellett. Néhány háznál sütöttek gombafánkot. Gombafánk sütővel találkoztam. Ez kb 30-40 cm hosszú drótnyélen, csöves, alulról felfelé visszahajtott és csipkézetten szélesedő, tésztába bemártva használatos, vaslemezből készült kis - pogácsaszaggató nagyságú - sütő. (II. -15. ábra) Kalács és kuglóf csak kemencében sült : nsot - különösen lakodalmakkor _ kalácssütő- nélkül is sütöttek, A kaiácssütőnek később semmi jelentősége nem let , inkább a "héküjon sült kalácsot, perecet" szerették; igy a cserépsütő el is tünt. Nem igy a "kuglisütő". Különböző, csipkézett s :élü változatban ma is a legtöbb háznál megtalálható. A k u g 1 i s ü t.6 k , bár alakjukra nézve diszesek, sohasem kerültek előkelőbb helyre a kemence tetejénél, a tepszik társaságában maradtak. (11-16. ábra) Etel tárolására cserépedény a következőkben használatos: Tejnek mindig tejesfazék. Tejfölnek <cseréppohár. Zsirospohár is cserép a legtöbb háznál, cserépfedővel. Lekvárt (szilvalekvárt) pedig csak cserépfazékban tároltak. Egyéb hiján tejesfazék is megtette. Lekvárfőzés után a lekváros mázatlan fazekakat kenyérsütéskor berakták a kemencébe, hogy a lekvár teteje keményre kérgesedjen, ugy kötötték le hólyaggal, papirral. A megszáradt kéreg védte, nehogy "megcsicseregjen". A lekvár évekig elállt. 3-4 havonként, - vagy penészedés estén a felső réteg eltávolítása után - újból kemencében forrósították fel, szárították, mindig sürübb lett. Erre a célra csak cserépedény volt megfelelő. A savanyitós fazék is cserép. T o t t y o s , szélesfenekü fazekakat állítottak be szívesen erre a célra, mert az nem borult fel olyan könnyen, mint a mázatlan fazekak. Ételt mázas fazekakban, poharakban fejkosárba helyezve vittek az asszonyok. (Nálunk csak fazék és pohár szó használatos. Nem ismertek szilkét, bögrét, csuport. A tejesfazék-