Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

A második világháború után a faluban egy-két kivétellel megszüntették a konyhából közvetlen szabadba való kijáratot, g a n g ot létesítettek, igy arról nyílnak a szobákba és a konyhákba az ajtók.-A konyha igy kisebb lett, de ugyanakkor fontosabb része a háznak, mert ezentúl télen-nyáron itt tartózkodtak, különösen az öregek, itt is aludtak. A konyhaasztal, szekrény, vizespad mellé egy vagy két ágyat is beszorítottak. Aztán ahol csak mód volt rá, a kamra mellé, a ház folytatásában vagy az udvarban különálló nyárikonyhát is létesítettek. Nyáron itt főztek, itt ettek, itt éltek, még aludtak is egy-két helyen. A meglévő nyárikonyhák ma is - napközbeni pihenésre - heverő vei vannak ellátva. Ezek a heverők deszkából összetákolt, szalmazsákkal ellátott priccsek. Nagyságukat a hely szabja meg. A századfordulón áttértek a kaminos kémények kialakítására. A szabadkéményeket megszüntették, lepadlózták a konyhákat. Szobai kemencére nem emlékszem, de az öregek azt állitják, hogy Szentgyörgyön ilyen (buboskemence) nem is volt. A szabadkémények korában voltak kívülről fűthető "szemeskálhák", ezeket csak k á 1 h á k -nak mondták. "Ezek ződ szeműek vótak. " (II-7. ábra) II-7. ábra. Tűzhellyel egyesitett szemeskályha