Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

a csirke darát, paprikát, mákot, (az ebbe tört mák csupa fekete zsiros tartalmú volt), az árpa-kását, süveges cukrot. Tészta készités eszközei: nyújtogató (sódrófa), gyúródesz­ka, kenőtoll, tepsik, csörege vágó, lud-gége csináló rostély, po­gácsa szaggató. Disznó-öléshez: pálinka, kés, balta, fenő-kő, köszörü-kő, kolbász-töltő, lábas, hus-vágó tőke, hurka-szedő (olyan likacsos kanál), kavaró lapocska, vakaró-kés, sajt nyomó tégla, vaspálcák tűzessen (a szőrös részt sütögetni). Vödör, disznó mosó rongyok, bél mosó teknő, tü, cérna, hurka cövek, üst. Bor készitéshez szükséges kellékek: Taposó kád, szűrő karó, náddal körül vonót sima karó, az alsó fele a kád likába illesz­tődött, mint egy dugó, mikor eszt meg csavarták, itt folyt a must. Nagy szövésű taposó zsákok voltak, vagy kisebb kádba csumiszoló­val ugy törték be a szőllőt, fel öntözték a taposó kádba, ha a tapo­só kád oldalán volt az alja felé a lyuk, akkor nyul ballát szereztek és azt tették oda, az szűrte meg a mustot, csapon meg le engedték, fa-csapok és réz-csapok is voltak. A boros hordó lyukába kár men­tőt szereltek, hogy a kifolyt mustot meg fogja, eszt ugyan minden bor fejtésnél használták. A kár mentő ovális állású, husz centi ma­gas oldalú, benne tölcsér, amit a szűrő hordó lyukába illesztettek, igy öntözték a mustot a hordóba. Szűrő hordó-dugók, puttyogtatók is kellettek. Szöllő sutu, ahogy hordták az össze zúzott szöllőt a sutuba, ugy körbe körbe egy kis bunkós fával, verjük lefelé, a lé meg már a sutun folyik az alája tett edénybe. Akkor rá illesztődik a kettőből álló vas karikás fa fedő. Még rá tesszünkkét nyomó fát, aztán jöhet a satu-fej, ami srófon megy, a középen álló szintén sró­fos vas rúdra. Vas rudat tesznek a sutu fejbe és ugy hajtják körbe körbe. A sutu nyillásain meg folyik a must. Visszahajtjuk a vas fe­jet, ismét teszünk keresztbe nyomó fát, újra hajtjuk, pihentetünk, megint hajtjuk. Az igy kifacsart szöllőt törkölynek nevezik. A su­tu-fejet vissza hajtjuk, az oldal kapcsokat ki szedjük, a két fa ros­télyt le vegyük, ásóval a két oldalán be vágjuk, a törkölyt nagy kas­ba két felől be borítjuk, szét morzsáljuk, újból sutuljuk, van aki még harmadszor is sutul. Nem ajánlatos, mert ha törkölybe marad is must, a pálinka főzésnél meg jön. A törkölyt kádba le tapossák, a tetejét gömbölyűre hagyják. Ugyanis ugy husz centi hijjának lenni kell a törkölyös hordónak, esz' homokkal meg hordani, homokból kell a tetejének domborunak lenni, ez maradhai akár az udvaron is, még ki nem főzik. A bor tavasszal meg indul, de főleg akkor, ha ősszel nem tudott a hűvös idő miali meg törni. Ősszel. Márton napján le lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom