Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya (Csongrád m.)

össze kevertem magam, valami el csapta a hasam. - Nem szól a menyecske semmit, ki a pitarba, de nevetik ám! Cihih^vihihi, de áll a déta. Az öreg meg a kulcs lyukon halgati. Ismét lefekszik, még a másik menye, Mári hátra van. Be jön Mári is, újságolják a menyecskék, mi az újság. Ezön nevettök? "Szégyöjétök mög magokat!" Ezzel megy be. "Mi van Ércs-apám?", kend még nem kelt fö"? kész a zönni való! - Nem keltem fő lányom, a gatyába mönt, szégyölöm is, de nem töhetök rulla. - Ne szégyöjje kend ércs-apám! mindnyájan a gyerök korba érünk, ha fijatalon e' nem halunk. Van meleg viz a katlanon, hozom mög mosom kendet, csak ne feküggyék kend, a piszokba! - "Ne hozd neköm lányom! nincs itt sömmi hiba sem!" Nem szólt tovább senki, evéshez fogtak. Vége van az evésnek, az öreg fel ül a padkára, minden gyermeke együtt volt, csak enyit szólt. - "Máriva maradok!" Ennél több beszéd nem volt. Mári emelkedett, még könyezett is örömében, hogy még a lánya elé is, elé helyezte őt. Akoriban minden gyermek vágyakozott a gond viselésre, mert a tanya teljes fel szereléssel arra maradt . Ha a lányokat messze el vitték, azoknak a részük igen csak a fiu testvérek közt kelt el. Megint el kalandoztam a tárgytól. Az öregek ettek az asztal-főn, a nős férfiak szintén, meg a legények, ha volt, no meg amennyi asszony oda fért, a többi szedett, mély paraszt tányérba, vagy a padkán, vagy ágy szélen, vagy küszöbön, vagy az ölében tette a tányért, vagy a bal kezében tartotta és ugy evett. Ha vendég jött, a két öregen kivül anyi férfi adta a helyét oda, ahányra szükség volt, a vendég nő személyek meg el kallódtak a házbeli nők közt. Kenyér szeletelés után a gazda fogta meg a merő kanalat, az szedett magának először. Asztán a felesége, ugy a vendégek, ha voltak, ugy a férfiak, ott is idő sor rendben ültek A kicsinyeknek már tálaláskor szedtek, hogy ne csipogjanak a leveses tál körül Evéskor a sima deszka asztalon ettek, ha volt is teritő rajta, levették, evés után, mikor mosogatóval le törölték az asztalt, ismét fel teritették. Leginkább olyan fényes szövésű, nagy virágos, sok szinben volt, tenyérnyi széles rojttal, az erdélyiektől vették, azok hordtak házi szövésű törölközőket is. Csak karácsony böjtjén hagyták fent, de a tetejére a sütő-abroszt oda teritették. A nyári evés a gyepen történik. A leglombossabb fa alját el söprik, nyírfa vagy seprü-fü seprűvel, tisztára. Ide hozzák a tálat, középre teszik, török ülésbe körül ülik, kézbe vettik a paraszt tányért és ugy ettek. Csodálatos ereje van a földnek, én 73 éves vagyok, ha tehet-