Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

Pálinkás edény külön nem volt. A bort a kancsóban tárolták, eleinte cserép vagy mázas edényben, melynek kiöntő "szája" kiugró volt. A demizson előtt a-bor tárolására kisebb-nagyobb zöld szinü üveg szolgált, és azt szalmával bélelt hátikosárba tették. Borozáskor előbb volt az un. egy literes bádog, abból ivott mindenki, azután jött a mázas kancsó, findzsa, később pedig az üveg pohár. Szőlőhegy nem volt, igy pincézés sem. Borozásra odahaza a házban került sor. Eleinte közös kancsóból ittak. Ünnepélyesebb alkalomkor a virágosabb, cifrább kancsóból töltötték a bort. Leányok nem fogyasztottak bort. A borosedény helye a kaszli tetején volt. A boroskancsóba legtöbbször lopótökből került a bor, de volt hely, ahol facsapon volt a hordó. A hordók nem nagyok voltak, a fogyasztás szerint. Forralt bornak külön bögréje volt. A borivás ritusa a koccintással kezdődött, köszöntötték egymást. A földre nem igen öntöttek, de ennek lehetett hagyománya, mert "a század második felében hallottam pincében egy olyan megjegyzést, hogy ami a földre kifolyt, a meghalt házigazda része. - "Neki is kell"jelszóval. Mivel szőlőhegy, pinceszerezés nem volt, igy bordalok sem születtek. A boros, pálinkás edények nem képeztek személyes tulajdont, a családon belül minden közös volt. "Apáiinkafőzéshez használt cserépedényt nem ismertük." A cserépedények szerepe a századfordulón - mig a zománcos edények el nem terjedtek - jelentőséggel birt étkezésnél, tejkezelésnél. A pitart is diszitették vele, emellett a tálalásnál volt szerepe. Az asztal közepére került a kerek nagytál, abból mertek, nekünk gyerekeknek." A cserépedények (fölösszámu darabok, megrepedtek) tárolási helye a padláson volt. A mindennap használt darabok helye a falba épült tálas polcon, a nem használt diszesebb darabok kerültek a pitvar szemközti falára vagy a tányértartó fogasra. Füles nagy tálat leves vagy főzelék tálalásánál használták.. Nálunk külön neve nem volt. Az étkezés hétköznapi módja talán abban különbözött az ünnepitől, hogy nem teritették le az asztalt. A nyári a télitől pedig abban, hogy "nyáron az eresz alatt a földre teritettek egy ruhát és ott ettünk, körülülve a középre tett tálat.*" Még az első világháború után is előfordult, hogy többen ettek egy tálból. Főleg gyermekeknél volt szokás. Lakodalom idején ugyancsak szokásban volt némely ételt közös tálból enni pl. : tejberizst. Köznapi étkezésnél a tészta-