Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VII. REVUCZKI BÉLÁNÉ - Albertirsa (Pest m.)

Ólajtó. Erre fektették a már megpörzsölt disznót. Az ól­ajtót előzőleg jól megmosták, hogy tiszta legyen. A disznót rá­tették egészben, ott mosták meg és bontották ki. Szokás volt az ólajtóra tiszta háziszőttes abroszt vagy lepedőt teriteni, hogy a hus ne legyen piszkos. Hurkatöltő. Bádog hurkatöltőt használtak, fahengeres kinyomóval. De a mostani 60 éves öregek emlékeznek rá, hogy az ő gyermekkorukban tehénszarvon keresztül, kézzel töltötték a hurkát. A tehénszarv darab kb. 10 cm hossz volt, arra ráhúzták a belet, ezt balkézzel tartották és jobbkézzel felmarkolták a kását (kukoricából, vagy kölesből) és hüvelykujjukkal belenyomkodták a szarvon keresztül a bélbe a kását. Szurókés, bontókés, kaparókés. Disznóöléselőtt a férfiak összeszedték a késeket és köszörűkő vön megélesí­tették. A köszörűkő ott volt az udvaron a vályúban. Az itatóvályu egyik végében a vályú két oldalán lyuk volt fúrva, azon keresztül egy vékony vasrudat toltak át ugy, hogy közben ráfüzték a kerek köszörükövet. A rúdnak hajtóvasa is volt. A vályúba vizet öntöt­tek, rendszerint a gyerekek forgatták a köszörükövet, és az apa megköszörülte sorban a késeket és bárdokat. Köszörűkő majdnem minden háznál volt. Ab áló villa. Vasból volt, kováccsal csináltatták, de le­hetett venni a vásárokon is. A húsok felakasztásához nem használ­tak kampókat. Madzagot kötöttek a szalonnára, sonkára, húsra és a madzagot átfűzték egy rúdon. A s z ab a d k é m é ny ben füstölték a kolbászt, sajtot, szalonnát, sonkát, bőrt stb. Sokkal jobb izü volt az ott megfüstölt hus, mint a mai füstölőkben füstöltek. Üstház, bográccsal. Az üst, amit disznóöléskor használtak, vasból volt. Ezt másra nem is használták. Minden házban volt vasüst és üstház is. A lekvárfőzés eszközei Vörösrézüst. Lekvárt csak szilvából főztek és csakis rézüstben. Ez nem volt minden háznál, ugy szokták egymástól köl­csön kérni és fizetség képpen vagy szilvát vagy lekvárt vittek, amikor visszadták. Vigyázni kellett, hogy a lekvár le ne égjen az aljára, mert akkor nagyon nehéz volt az üstöt kisurolni. Hosszunyelü nagy fakanál. Ezzel kavargatták a lekvárt. Rendszerint öregasszonyok főzték a lekvárt. Mind a két kezüket egészen könyökig becsavarták ruhával, hogy ha frö­csög, ne égesse össze a kezüket, karjukat. Addig kellett főzni amig a fakanál megállt benne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom