Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

V. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy / Somogy m./

A hálóágyban az ágydeszkákon zsup, később szalmazsák, azon vászonlepedő, dunyha és 2 vánkos volt. Alsó párnát csak ünnepi ágyba, vendégnek tettek. A használatos dunyha- és vánkoshuzat sohasem fehér, hanem kockás tarka, kék, néhol sötét festőkék. Az ágy teritője is sok helyen festőkék. 30. Gyerekágyas asszonynak nem készítettek külön ágyat. 31. Búvó ágy, hidaságy csak néhány helyen volt. A bölcsőből kinőtt gyereknek, ha nem volt máshol helye, su pit készítettek. Ez kis kereken mozgatható, alacsony oldalú deszkaláda, subi at-fiókra emlékeztető. Nappal az ágy alatt tartották. 32. A heverőt, dikót nem ismerték. Diván csak az előszobákban volt. A lakókonyhákkal vagy inkább a nyári konyhákkal honosodott meg a deszkákból összeállított, 25-30 cm-es lábakon álló, 15-20 cm magas oldalú, támla nélküli heverő. Ebbe csak szalmazsák került. Hosszúsága és szélessége házanként változó, a férőhelyhez szabják. 33. A székféleségek között nem válogattak, a helyükben sem. Csak a jobb székeket tették az elsőszobába, A székeket vásárokon szerezték be, ritkábban ( inkább a tehetősek?) asztalossal csináltatták. Ezeken kivül néhány háznál volt házilag készített deszkaszék, fonott szék és faragott szék. Ilyeneket már használatban nem találtam. A deszkaszék és a fonott szék támlája és lába egyforma sima faragású volt, csak az ülőkében különböztek. A deszkaszék ülőkéje simára gyalult deszka, a fonott §zéké pedig cirokszálból és sásfonatból készült. Eonott székeket a néhány éve elhunyt Benke Jóska bácsi csinált, a deszka székek mestere a már régebben meghalt "ekecselő" Máté Eerkó bácsi volt. Earagott széket 1900 után már senki sem csinált. Néhányat még láttam gyerekkoromban, de azokat már csak konyhaszéknek nevezték, konyhában is tartották, vagy mint divatja multak, kikerültek a hegyi pincékbe. Ma már pincéstől eltűntek. ( A még meglevő pincékben lehetne leginkább megtalálni a mult bútordarabjait: padokat, asztalt, tálasokat. Erre ilyen rövid határidővel elfoglaltságom miatt nem vállalkozhattam.) Karosszék itt a faluban ritka volt, csak a tehetetlen öregeknek és csak férfiaknak csináltattak, vagy a karospad formájára eszkábáltak össze. A karosszékben ülés nem jelentett rangot, inkább sajnálkozást váltott ki a látogatókban. A karosszék helye sohasem az asztal mellett, inkább valamelyik sarokban vagy kint az udvar szélvédett zugában volt, ahová a beteget helyezték. Hosszú lábu gyerek-karosszéket sem sikerült találnom, pedig gyerekkoromban azt is ugy adogatták tovább kölcsönbe, mint a bölcsőt. Minden szobában volt kisszék a foltozó asszonyok lába alá és a gyerekek ülőhelyének. A két világháború között terjedt el és vált ma már általánossá a sámedli, a konyhák (különösen a lakókonyhák) elengedhetetlen bútordarabja.