Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

III. TÓTH MIHÁLY - Dozmat / Vas m./

24. A felmért házon fülke nem volt, s a tulajdonos sem emlékezett rá, hogy valaha ilyen lett volna. 25. A kicsi konyhára és a sok gyerekre való tekintettel a család mindig a szobában étkezett. Az asztalfó'n - mindig az öreg gazda ült. Tőle balra a fia vagy veje, aki az öreg mellett a gazdaságot vezette. Jobbra a legkisebb gyerek vagy unoka. A vendég mindig a családfővel szemben ült. Ha több vendég volt, akkor a családfőtől legtávolabb ülő családtagok adták át a helyüket. Ha a plébános látogatta meg őket, akkor őt illette a gazda helye, a főhely, s mellette ült a gazda. ( III:-5. ábra). Az asszonyok az étkezés alatt az asztalnál ültek, kivéve az öregasszonyt és a legidősebb menyecskét, akik tálaltak, s az ajtóban a küszöbön állva várták, hogy ujabb fogásokat tehessenek az asztalra. Ok a konyhában ebédeltek. 26. A gyermek az asztalhoz csak hatodik osztályos korában ( 12 éves) ülhetett. Addig a kistestvéreivel és az asszonyokkal ( akik felszolgáltak) a konyhában vagy a szoba sarkában kispadon ettek. III- 5. ábra Ülésrend az asztalnál 27. Ha a házhoz vendég érkezett, s ha egyedül jött, a gazdával szemben ült. Ha több a vendég akkor a családfőtől a legtávolabb ülők adták át a helyüket. Ez az ültetési mód sok esetben még ma is érvényes. 28. Ugyanaz, mint a 27. pont. A menyasszony természetesen kivétel volt és ma is az.