Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

I. FÜLÖP MÁRIA - Und / Győr-Sopron m./

Az ünnep ideje alatt nem volt szabad söpörni, mert akkor a szerencse elmegy a háztól Ugyanilyen indok alapján a teritöt sem volt szabad kimosni az ünnep hetében. 21» Az emiitett szokások közül ma már nagyon keveset őriznek, s azt is csak néhány család. Az ünnepi asztal teritéke karácsony este ma már csak a fonott kalács és a rózsafüzér. 22. Húsvétkor a hétköznapi abroszt / !/ teritették az asztalra. Sonkaszentelés előtt semmi mást nem tettek rá, szentelés után ide került a sonka és a kenyér. Az összegyűlt morzsákkal ugyanúgy jártak el, mint karácsonykor. 23. Nem volt szokásban temetés éjszakáján a halottnak teríteni. A virrasztókat azonban a virrasztás befejeztével itallal kínálták. 24. Az asztal közelében - mivel ez volt a szoba fő helye a falon sœntek képeit helyezték el (1-4. ábra). Szekrénykéről, celláról nem tettek említést adatközlőim, illetve nem tudnak róla. 25-28. Az asztal étkezési helyül szolgált ünnepnap és hétköznap egyaránt. A családtagok asztal körüli elhelyezkedését az 1-8. ábra mutatja. A nagy családoknál, ha az asztal körül nem jutott mindenkinek hely, ugy azok a gyerekek, akik az előző napokon étkezés alatt rendetlenkedtek vagy valamilyen másfajta vétséget követtek el, a kemencénél, illetve a mellette lévő ládán ettek. A férfi vendégek az asztalnál, az apa mellett, a vendégek nő tagjai a férfi vendégek mellett kaptak helyet. A gyerekek ilyenkor a kemence mellett vagy a vendégek étkezése után az asztalnál étkeztek. A rokonsági foktól függően voltak közelebb vagy távolabb a vendégek ülőhelyei a gazdától A háziasszony külön helye azzal magyarázott, hogy ő szolgálta fel az ebédet és ily módon a szabad mozgása biztosítva volt. Különleges alkalmakkor ( keresztelő, disznótor, stb.) az asztal körüli elhelyezkedé s hasonló volt a leírtakhoz. Az ágyak és környékük 29. Az ágyakat a fal mellett többnyire hosszanti irányban helyezték el. ( Eredeti régi ágyat már nem találtam, csak a soproni Liszt Ferenc Múzeumban láttam) Az egyik limbusban, elfüggönyözhető ágyban aludtak a szülők, a másikban a gyerekek, a család létszámától függően akár négyen is. Ha több volt a gyerekek száma, ugy ezek az ágy alatt lévő áupedinben aludtak. ( A supedin a búvó ágy megfelelője lehet.) A limbusnak négy magasított lába volt, a normál ággyal azonos magasságban a fadeszkákon volt a Xtrószok (szalmazsák), ezen a lepedő és az ágynemű. A magasított lábak végén az ágyat deszkákkal lefedték, az oldalát pedig elfüggönyözték. Igy zárt jelleget kapott a fekvőhely. A limbust a 2 9