Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XX. KISFALUSI JÁNOS - Rakaca / Borsod-Abaúj-Zemplén m./

28. Ünnepi étkezésnél érkezési sorrendben ültek a vendégek. Az asszonyok még ma sem ülnek az asztalhoz, ha szűken lenne hely. Ha van hely, akkor beülnek, h^gy megteljen a ház. A gyere­kek is csak ilyenkor ülnek be. A halotti torban az asszonyok ma is külön asztalnál és külön házban ülnek. Senki sem tudja és nem is kérdezi, hogy miért, csak ezt igy szokták. Lakodalomban a menyasszony régen is, ma is a fö helyen ül a vőlegény jobbján, Mellette a násznagyok. A két násznagy helye foglalt, a többi ven­dég érkezési sorrendben ül. Az ágyak és környékük 29. A hálóhelyek rangsorát nem tudjuk. Egy ágyon ketten aludtak. Sokszor a szülők mellett két gyerek is, az egyik gyerek a lábuk végében (lábast). A sutban is aludtak. Ágyneműnek a dunnát vagy a bundát használták. Nem volt ritka dolog nyáron a csűrben az illatos szánában aludni. A férfiak közül valaki mindig az istállóban a priccsen hált. A szénatartó fölé vagy a sarok­ban a gerendákhoz odaillesztett priccsen aludtak a legények. Ku­koricacsuhéból falvédőt fontak hozzá, hogy elválassza a faltól. Itt takarónak csak pokrócot használtak, mert az ágynemű az istálló párás levegőjében tönkre ment volna. Az istállóban való alvás a fiataloknál arra is jó volt, hogy függetlenítsék magukat. A legények társalgója volt. Elheverésztek a szénatartóban a szénán, és átbeszélgették az estét. A magasra vetett diszágy az elsőházban volt. Ezt csak ritka vendégnek vetették meg és csak nyáron. Az elsőházakban kémény sem volt, fűteni sem lehetett. A diszágyat ugy vetették be, hogy alul lerakták egymás mellé a párnákat (fej eleket) és ezek tetejére jöttek a nagydunnák. Egy lánynak az ünnepi ágyba va­ló kelengyéje hat párna és egy nagydunna, a mindennapi haszná­latra két párna és egy nagydunna volt. A módosabb lány az ünne­pi ágyba kilenc vagy tizenkét párnát is kapott. A párnákat kereszt­be rakták az ágyon, erre rá a nagydunnát ketté hajtva ugy, hogy a hajtás a fal felé nézzen. Néhol a mennyezetig ért az ünnepi ágy. Végül ágyteritővel takarták le. 30. Még emlékeznek a gyermekágyas elfüggönyözött ágyára, de ma már mutatóba sincs belőle. 31. Duvóágy nem volt ezen a vidéken. Az ágy alá betolható kerekeságy, a kerekes minden ház­ban volt. Ezt nappalra betolták az ágy alá, éjjel kihúzták. Négy lába alá kereket szereltek, a kerekek alá deszkát tapasztottak a földbe, hogy ki-be húzgálva ne túrja fel az agyagos földet. Ennek az ágyneműjét a nagyágyba vetették be. 32. Nappali pihenésre, ha volt hely a házban, kint hagyták a kerekest. Esetleg volt ehhez hasonló, kerekek nélküli kis ágy is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom