Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XVI. özv. TUZA PÉTERNÉ - Mezőszemere / Heves m./

Mikor enyim szunokálom viték, nagyon fente a fogát az uram tevéri, hogy kitol a szunyokálovivővel, mert mikor az ő feleségiét hozta az aszony a házelőt kapták el a vőfélyektü, az egyik sarkát leis értetek, de el dicsekete előre .az anyámaszony tesvérinek a menyecke jánya. átata a szot anak menyecskének, aki az én szunyókálom vite, akor a szunyokálot külön öszeköték, a pitarajtoná figyelte, akor kivete a szunyokálot, beszalat vele a komrába, a másik aszonyal felisköték. mig a vőfélyek leakarták a batut huznyi, ez meg tövelszurkáta. bement az aki felköte, nagyot nevetet, no gyöjönek ki, nézek meg ha nem hiszik, készen van az üvegház. Hogya macska rugjék meg, mosmá ha keresztü menté az eszemen, ha kész az üvegház, ere ádomást iszunk, oszt el adonoljuk aszt a nótát: Arvacsana csipte meg a kezemet, Barna kisjány csaja meg a szivemet, Barna kisjány necsald meg a szivemet, Én akartam megcsalni a tiédet. Azután a szunyókáló vivőaszonyt visza kisérték a vőlegény meg a vőfélyek, mink meg bordacsikleves tálaltunk nekik, meg kocsonyát, minden sok mókát csinátak, ráértek, Tél vot, soká is eltartót a lagzi. Vasárnap délután elviték az ágyat, ugy kezték Hétfün újra a lagzit. lagziztak egész nap. Az étkezésis ugy vot nálunk, mikor beszabadut a kukorica, felvetek két südöt a hidasba, az a hidas olyan vot, mint a szekrény, azt is azok szokták árulni, a hegyköziek, it mingyá Mezőkövesden tul. Bogács, Szomolya, Novaly, ezek a községek má a Bük hegységbe vanak, mink csak ugy hitük ököt, a hegyközi palócok, áruják a szekrént is, ugyárulták darabonként, mikor megvetük, akor rakták össze, a hidasis azok szoktákárulni, nagy erős palok öszevésve, szögnékü, de nem hanta szét a disznó se, túrni nem tudót, jolakot, azután lefeküt. Nyáron meg, mig nem kelet odabe a meleg, kivel fözöt anyámaszony a konyhán, csak mikor má leölték az egyik hizot, hívesedet az idő, akor má töbet nem fŐzöt a konyhán, minden regei befütöt. mig a hurka tartót egy hétig: egy tepsi hurka, egy kosár kompér. jo vot az a sült kompér ások ziros ételhe. mikor a hurka elfogyot, tepertős bogácsa vagy görhe, a görhe kukorica lisztbüvot. páska laksa. a páskát meg a laskát eltördeltük apróra, azután leöntöte forovizel, kicsit áltrajta a viz, azután a vizet le öntöte rula, beleöntöte egy nagytálba, ako már kisserbenyübe falvót melegedve a tepertős zsir, ráöntöte, öszekeverte. a leves melé másik fogás a páska, néha túróval is. vot vajai, néha káposztát sütőt rá kisaprodarabka szalonnával, mikor a tepertő elfogyot, a kompér rendesen minden nap sült, megetüka javát, ami meg marat, a hajával kivitek az emberek a kosárba a malacnak. A leves is olyan szépen megfőt aba a turi vászon fazékba, csak ugy hitük fütös fazék, meg barnut a búbosba a tüzmelet, hiába cserép fazék vot, mégis vigyázva soká eltartót, de csak husievest