Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XVI. özv. TUZA PÉTERNÉ - Mezőszemere / Heves m./

házná, még ahun elfért is. ha egyes fiu vot, le nem mert vona szunyókáló nélkü lefekünyi az uj menyecske, mert lagzikor a komrába köték fel a szunyokálot, a házba nem lehetett még akor. házba vot a lagzi, ott ültek a násznagyok, az asztal odabe vot, meg a loca, ott táncolt a fiatalság, a hogy fért. A zenészeknek jo helyik vot, a patkán körű levetek a pokrócot, zsákot teritetek oda, meg a sut elejin. mikor valamelyik fiatalnak nagyon jó a talpa alá húzták, ahogy sürgőt, a bő gatya is szát, de a bőszoknya a lyánynak még jóban, néha az asztalon a puharakat ugy kapdosták el a násznagyok, hogy lene seperje a bőszoknya, ugy fel serdüt néha. nem is fáztak a násznagyok, hiába vot Tél. Még akor nem lagziztak Nyárba, ugy mondták: Nyári menyaszony Téli kiskutyta egyse jo. A. szunyokálot csak akor köték fel a házba, ha a fiatal aszonynak baba let Télen, ha Nyáron let, vagy mikor még nincs nagyon hideg, Tavaszai vagy Őszei, akor csak a komrába marat, de a házba kelet a szunyókáló, az alat kezelte meg a bába szülém a fekőaszonyt. akor odabe lehetek a gyerekek is, mer a bába kis babát hoz ot nálok a csordakutbu. igy vot vélek elhitetve, le is hitek még akor. akor időbe még töb család vot a faluba, ahun 3 feleséges emer is lakot együt évekig, nem akart egyik se elmeni a háztu, mer még akor a kocsi, lo az öreg gazdáé vot. Az öregekné vot a pézes zacskó a pézel, őnekik számoltak el a fiatalok, ha valami jószágot vagy felesleges ferment elatak. vasárnap, ha mentek a kocsmába, anyámaszony adot mindegyiknek fédecire valót. Az ilyeneket ugy szokták hinyi: lovasgazdák. Azokot meg, akiknek nem vot jószág, zselér emberek, a zselér emberekné nem is laktak együt. mikor meg nősüt a fiu, elment a háztu hamarosan, azt monták, nincs vesztenyitvaloja: későb is anyit viszel a háztu, mint most. Őszei Tavaszai elment munkára, Nyáron rész es as aratónak, kereset anyit, hogy meg vete a házra a faanyagot. Töreket kapót a lovasgazdáktu, elment érte, valamit dogozni kő, nem kelet se veres tégla, főd vot a Rima patakná bőven, majd hoz a Rima ha meg gyön. Akoröszegyöt sógor, koma, jo szomszéd, ugy szokták mondanyi: egyik kéz a másikot mosa, kiverték a téglát, mikor megszárat, megént kerüt olyan uj gazda, akinek még kisebek voltak a gyerekek, de elkelet válakoznyi, mer meghaltak az öregek, szivesen behorta a téglát segicségé. It mihozánk Borsod Ivánka köségbe termet sok káka meg nád, lehetet vágnyi részibe, hazais hozta az odavaló kocsi, a felépítés is mind segicség vot, csak a két mester vot napszámos. A lovas gazdákná más volt a helyzet, ugy szokták mondanyi a menyek: hát bizony nálunk is van egykis öszezürdülés néha, de a kana sincs csördülés nékü, nem menük el a háztu, mer akor szegények leszünk, menyi kel részes aratónak, meg sumásnak. A házat is meg csináták, azt monta az apjok, agyig csinálják, mig együt vanak, sokai könyeb, mint mindenki maga csinája. mig szét nem mentek, fogatak bele olyan zelér házaspárt, hogy ne legyek üres, mer akor rontya a féreg