Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XVI. özv. TUZA PÉTERNÉ - Mezőszemere / Heves m./

XVI. közlemény ( betühiven közölt) özv. Tuza Péterné Mezőszemere tsz. nyugdíjas Heves m. A mi családunk élete régeben a kisházba Közlő öz Tuza Péterné sz. 1898 Mezőszemere. Volt a családnak egy háza, Ebe vot 3 helyiség. Amibe legelőször beléptünk, azt ugy hitük pitar. a pitar ajtón mikor a házelő beléptünk, vagy 30 centit lej eb kelet lépni, inen azután balkézfelő a házajton mentünk be, jobkézfelő a kormába, a házajto még be is vot olyan barnára festve, de a komra ajtó megsevot gyarolva, csak ahogy összeszögelték. Kalincs vot rajta, meg olyan jonagy tolos fazár. a komra ajtón belül vot a pad feljárat, csak o.'yan rendeslétra, ara ott fent vot deszkábu összeszögelve ajtó. Télen rá húzták, hogy négyöjék a hideg. A házon vot 3 ablak beszögezve, nem kelet ki nyitni. Merbe gyön a hideg Az ablakoknak fél méter vot a magosága, 40 centi a szélesége. egy ablak az udvara nézet, kető előre, de nem az útra. Olyan sarok udvar, a házmeget végig ut vot. az apósom beszélte má nekünk, hogy ezt a házat még az az ő öregapja csinátata az ő apjának. Mégakor jegyző vót, a jegyzőnek is vot 60 hold főd a javán, a tagon lovat is tartót, ember cselédet. az istálot ugy hiták faluóla, az is nádfedeles. a községháza fasindeles. kazlak is votak, A mi elsőkét ablakunk a faluólát nézte, mer a jegyzőre sokan haragszonak. ha véletlenü felgyutják écaka, mingyá meglásák. Mikor a pitar ajtón bementünk, a házajó fele vot egy jó nagy vak ablak. Nyáron a pitarba etünk, aba vot a kenyér, olyan font kenyérkosárba, letakarva házivászon kenyérkendővel meg a jo hideg viz turi vászonkantába. A kantának is története vot, apósom olyan jo tuta eléanyi, az vota szavajárása, ecer a töbek közt Gusztyink elment a lagziba pacalosnak. ugy hiták ha elment, akit nem hitak. de szokás volt elmenyi akor még Mink ot etük a sültkompért a ház közepi n, a szép cifra roszás koso it ot vot meletünk. aszonták az aszonyok, vegyümá mink is ilyen szép rózsás kosot, nem jár már senki, ilyen régi kantával a kútra. Hogy jo bosásan haza gyöt Gyusztyi, feldötöte a kosot, és apám csak felkapta, a fejihevágta, aszonygya nem megmondtam hogyha elmégy, de részeg ne légyé mit mondanak, hogy mink gazdábak vagyunk önálok, leté részeg pacalos. Esanyám meg azon