Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

függően) , ahol a hosszú munkanapokon, a déli nagymelegben szundítottak egy rövid óra hosszat. De leginkább csak a férj, mig az asszony elmosogatott. A. vacok deszka volt, rajta az ágynemű: használt ruhák, pok­róccal letakarva. ( Pokróc alatt mindig lópokrócot kell érteni.) Ha volt kert vagy dinnyeföld, ott is ott kellett hálni, éréskor a dinnyekunyhóban, k e rt ku nyhó b an, mert íratlan ősi tör­vénynek tartották, hogy azt meg kell lopni. Szúnyoghálót használtak régen különösen a kint hálók. Gye­rekkoromban még nálunk is megvolt a rongyok közt, az apám még emlékezett rá (szül. 1884.), hogyan szerelték fel, szúnyogháló­karókra, de már ő se használta. Magasra vetett ágy majdnem minden ( minden tehetősebb) csa­ládnál volt. Ha volt tiszta szoba, akkor ott volt a helye. Ebben vol­tak a tartalék ágynemük. A lánynak a készülő ágynemű stafirung­jai. Mert hiszen a libatollas pelyhes holmikat már kicsi korától gyűjteni kellett neki. ( Tépegetni a libákat, kacsákat sok éven át.) Megvarrogatni, kézimunkázni. A hálóágyban volt egy szalmazsák, (ma is legtöbb he­lyen), egy d e ré k alj tollal töltve, két nagy párna tollal és egy dunyha pehellyel töltve. A diszágyat négy-öt-hat-8 párnával magositották fel Ezek párnahuzatai hímzettek, horgoltak voltak. Himzett, horgolt vé­geikkel kifelé. És hogy még magasabb legyen, sok helyen deszkát vagy rámát tettek az ágyvégeken keresztül, erre az ágyteritőt és az ágyteritőre a diszpárnákat. - Csak jeles vendéget fektettek bele. ( Kitüntetés volt.) A diszágyak jelentősége a felszabadulás után indult hanyatlásnak. Ma is akadnak még magasra vetett ágyak, de már nem "diszesek". Községünkben külön gyermekágyas asszonyágy nem volt. A rendes hálóágyban feküdt hat hétig, Rontástól se féltették. A be­tegségek előidézését ( nemcsak a gyerekágyas asszonyét) szár­maztatták rontástól a babonásak. Különösen a tehénbetegségeket. ( De csak a tehénét a jószágok közül Más állatot nem volt szo­kás megrontani.) Elfüggönyözni se volt szokás a gyerekágyas asszonyt. Csak hat hétig feküdni kellett neki, hogy egészségére káros következ­ményei ne legyenek a szülésnek. De csak a módosabbak, a sze­gényasszonyok nem igen tartották be, szülés után másnap felkeltek. Nem azért, mintha munkába kellett volna menniük ( mert a felszaba­dulás előtt még a munkásasszonyok is csak aratáskor dolgoztak, mig felszedték az uruk után a markot) , hanem a kulturálatlanság miatt. 31. A "buvóágy" községünkben nem volt ismeretes. Ilyenre nem emlékszik senki. - A kerekeken járó gyermekágy neve: toló volt. Az ágy alá tolták be. A két világháború közt még használták egyes családoknál. 32. A nappali pihenésre szolgáló hely neve vacok vagy hencser volt, a szegényebb helyeken és a tanyákon. Rendszerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom