Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

házunkban, amit az egyik szépapám építtetett a mult század köze­pe táján, 19 00-10 közti években emeltette a gerendákat a mennye­zet fölé, amikor fejelő javítást végeztetett a házon. Ugyanakkor hajópadlóztatta le is ( addig föld volt) és pingáltatta a falakat. Ad­dig fehér volt, erről én is meggyőződtem 1970-ben, amikor elbon­tattam a lakást és a pingálás alatt évtizedeken át l/ 2 cm-nyire vastagodott fehér meszelést találtam 6. A falak anyaga vályog volt. A módosabb gazdák lakóépü­leteiket az első világháború után kezdték tégla alapra építeni. A kőalap, a téglafalak az 1950­es évek derekán váltak általánossá, a munkaerő viszonyok változása folytán ( a vályog se olcsóbb már a téglánál) . ( Közbevetve a társadalmi tagoltság érthetőségére: a gazda községünkben általában 25-3 0 holdnál kezdődött. De közbejátszott az intelligencia, az uj ságolvasottság és a rátartiság is. A pa­raszt 8-10 holdtól 20-25 holdig A szegény ember a bérmun­kából élő mezőgazdasági dolgozó volt.) A szabad kézzel történő falfestés nálunk nem volt szokás­ban. A papirmintás pingálást az első világháború előtti években kezdték a gazdaházakban. ( Ma már hengeres festés az általános.) A szobafalak fehérek voltak. A konyhafalak a reformátusoknál ál­talában zöldek, a katholikusoknál sárgák voltak. Házépítéskor szokásban volt a házalapba vagy pénzt, vagy egy üveg italt, vagy ruhadarabot, vagy palackba zárva papírra Ír­ták az építtető és építők neveit. Hogy miért? Már magyarázatot senkise tudott adni; "igy szokták". Az én nagybátyám ( szül. 1868) azért tett pénzt a falba: "aki majd elbontja, ne mondja, hogy sze­gény emberé volt". - A szokás még megvan, jelentőségük már el­felejtve. Vak ablak ok at az első világháború után már nemigen építet­tek a falakba Azelőtt általános volt a kisszobákban, konyhákban, kamrában. A szobaiba általában javítás alatt álló ruhadarabokat, varró szerszámokat raktak, a konyhaiba élelmiszereket, evőeszközö­ket, mozsarat, kávé- és mákdarálót, cserépedényeket, a kamraiba apróbb szerszámokat: kalapács, harapófogó, szeg, üllő, kaszakő, fintok. A vakablakban legtöbb esetben volt egy-két polc is, deszká­ból A szobáin rendszerint függöny volt, a konyháin és kamráin legtöbbször egyszerű, kétfelé nyiló ajtócskák, sima, néha cifrázot­tan fürészelve a keretdeszkák. A vakablakokat tékának is nevez­ték. De téka volt a falraakasztott ládikó is, melyben iratokat tartot­rak, pl birtokra vonatkozó iratok, pörös iratok, jószág passzusok, szóval hivatalos okmányfélék. Az ilyen tékának a szobában volt a helye. Ma már nincs. 7. A deszkapadlózatot a századforduló után kezdték. Termé­szetesen a gazdahelyeken. Az általános padlózás és parkettázás az 1950- es években megindult OTP-és építkezések hozták. A deszkapadlózatot barnára vagy sárgára festették és festik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom