Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XI. GÉMES ESZTER - Balástya / Csongrád m./

tapostak régen az ágyakba, csak ugy, még szalma zsák sem volt. Ez azért volt szükséges, mert vagy be izadt az ágy szalma, vagy a kisebbek bele vizeltek, vagy bolha volt benne, azért cserélték sűrűn. Bolha ellen vad kendert hánytak az ágy alá, annak a szagá­tól el vadult. Szalmán neveledett lányok, legények olyan szivos­sak, erős, piros pozsgás fiatalok voltak. Más annak még a szaga is, mint az afriknak, ló szőrnek, szi­vacsnak. E fölött az ágy fölött volt a falra erősítve két fiókos könyv-tartó, a magasított deszkája citkésre ki faragva, deszkájára virág diszek festve, az ágy oldali falon Mária kép kis Jézussal. A. kisházon két szemben lévő ablak volt, minden felől negy­ven centi, kétfelé nyitós szimpla ablak szárnnyal. A gyermek ágy felőli ablakban semmit nem lehetett tartni, mert az apró gyermekek mindig itt ágaskodtak, számtalanszor át estek a padra, rá a citerá­ra. Mivel az apróságnak láb-bélije nem volt mig iskolába nem járt, a földön szaladgálásban meg rakodott a lábuk piszokkal, ad­dig nem mehettek fel az ágyra, mig az arra hivatott késsel egymás talpáról a piszkot le nem vakarták. Volt ám ilyenkor sikongatás! Következik a nyugati sarok. Két srégbe vágott pad, amely a sarokba találkozott, s itt egymásba ülődtek. Ebben a pad sarokban volt a kenyér kosár, kerek, tenyérnyi magas széllel, hetven centi átmérőjű lehetett. Rá illő gomba tetővel. Az asztal előtte, maguk szőttes rojtos teritővel, de étkezéskor levették, a csupasz asztalon volt az étkezés. Az asztal tetejét megfordították, amely simára volt gyalulva, azon végezték a tészta gyúrást, kalács csinálást. Még a mángor­lást is az asztalon végezték, A ki mosott ruhát nyújtó fára tekergették és sulyokkal gu­ringázták, mig a ruha ki nem simult. A gyermeket nem pólyázhat­ták az asztalon, sem lábba fel nem léphettek, mert azon az Ur Jé­zus teste, a "kenyér" mindenap fent van és gyarló emberi test aszt a helyet nem érintheti. Ha egy falat kenyeret el ejtettek, aszt fel vették, meg csókolták és meg ették. A pad alatt a "csizma-kutya" helye volt, egy kereken be vá­gott deszka, ahová a csizma be illeszkedik; annak az első két lá­ba ugy 15 centi lehetett, a hátulja meg a földet érte, egyik lábbal nyomták a hátulját, a másik lábról meg le húzta a csizmát, meg a kis-székek is a pad-alatt voltak, ahol a toló kocsitól nem birták be rakni. 19. Karácsonykor két abrosz volt fel teritva, az alsó a szo­kott, a felső meg len-szövésű sima abrosz, ez egész újévig fel volt terítve, erre hullott morzsát, foghagyma-levél, dióhaj, alma haj, ke­nyér-morzsák, szilva magok, meggy magok, ezeket egy kosárba gyűjtötték. Ezeket el rakták és gyógyításra használták. Hideglelés ellen a fürdő vizbe szórtak belőle. A karácsonyi abroszt nem lehe­tett kimosni, aszt a jegy-kendővel egyforma célra használták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom