Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./

X-7. ábra, E fénykép alapján könnyen elképzelhető a régi tornyos ágy. A. teritő alatt volt az un, katisátor. Erre egy ha­sonlóan kivarrt dunyhát, majd erre egy, esetleg két sor­ban három-három kivarrt vánkos került. Az asztalon a petróleum lámpa mellett látható az olajmécses ( kahanyec). A kati sátorban néha gyermekek is aludtak. Az eleven, moz­gékony gyerekek néha lerúgták a felettük lévő léceket, s a katisá­tor rájuk omlott. Nagy bosszúsága volt ez a háziasszonynak, de a gyermekeknek, sőt a családnak is hosszú időre szóló élménye, be­szédtárgya lett ez. Sifonért (szekrényt) csak 1914-ben helyeztek a szobába, ezzel a láda rendeltetése sokkal kisebb lett. Mihály bácsi emlékezik, hogy szomszédasszonyának volt egy faragásokkal diszitett ládája ( skrinya) . Ezt még menyasszony korában kapta, tele staférunggal Ezeket továbbra is e ládában tar­totta, azóta szerzett ruháival együtt. A ház fiataljai nem jó szemmel néztek az ósdi ládára Egyszer egy takaritás alkalmával kitették a kamrába. Mint Mihály bácsi mondotta, a szomszédasszonynak ez igen rosszul esett. Sokszor el-elpanaszolta: "Az én örökségemet kitették!" Kovács János (Eeró)-nál, Eő utca 57. sz. alatt még ma is található egy faragással diszitett láda, kitéve a magtárba Meg egy tulipános is. Az asztal és környéke 18. Az asztalsarok állt két virágos sarokpadból, asztalból és pár székből Étkezésen kivül az asztalon söröspohárban ivóvizet tartottak, melyből az egész család közösen ivott. Az asztalfiában tartották a varró eszközöket, fésűt, szépítőszert. Az asztal alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom