Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

ien egyfolytában végzik el a famunkát, azután kezdik a másik kereket. Egy pár után kezdik a másik párat késziteni. A kereket soha nem tudta mindenki egyformán elkésziteni, napjainkban pedig már sokan nem is tudják megformálni. Feltehető, hogy a többi alkatrész kialakitásánál sokkal bonyolultabb kerékkészitő munka az egyes munkákra való specializálódás, ami a kerék-fej esztergálásával jelentősen előtérbe kerülhetett, valamint a vasalással egyidőben jelentkező magasabb formaigény áriak! thatta ki az atyhai közösségen belül ugy a kerékkészitést, mintegy mesterségszámba veendőt. Jóllehet egyre több az olyan ember, aki kerékkészitővei faragtatja ki, főleg hordó és felvágás szekerét^ /1. a-b. ábra/. C. SZEKÉR UTÓ KÉSZÍTÉSE 1. Tengely A szekér aljának hátulsó felét szekórutónak nevezik az atyhaiak. A szekérutó legfontosabb szerkezeti eleme a tengely. A tengelyt fiatal, töbükk-fából készitik, régen kizárólag rönkfát alkalmaztak erre a célra. Napjainkban hasitott fából is szoktak tengelyt faragni. A fent emiitett három szekér tengelyének a formája és a keresztmetszete azonos, hosszmérete különböző, a hordószekéré 180 cm; a taligáé, ill. a félvágásé 160 cm. A tengely készitése a következőképpen történik: A nagyjából kifaragott, kiszárított munkadarabot megfaragják, először a külső 5-6 cm-es puha réteget faragják le,utána kezdik kialakítani a nagyjából trapéz metszetű alkatrészt. Fent ugyanis elkeskenyitik a ten-