Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

terjedt. Erdélyben is sokfelé megtalálható. Az erősen hajlitott saroglya a Dunántúl déli sarkában,Baranyában, s a vele határos somogyi, tolnai részeken és a Dél-Alföldön látszik eltérjedettnek. A Duna-Tisza között Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Tiszántúlon a Körösök mutatják északi határát.A nyelvterület fennmaradó részén, a Dunántúl és a Kisalföld tájain, s Kecskeméttől északra a nyelvhatárig terjedő vidéken az enyhén iveit saroglya használatos /5. ábra/. e/ Fonott.oldal, kocsikas Emiitettük, hogy a szekéroldal eredetileg veszszőből font keritéshez volt hasonlatos. Az igy kialakított kocsiláda lényegesen könnyebb volt, mintha fából, deszkából készült volna. A kezdetleges igázási módok idején ez nem volt elhanyagolható körülmény. A fonott kocsioldal kialakulását és fennmaradását elősegítette a fürész hiánya, a vékony deszka-készitmények rendkívüli munkaigényessége is. A vesszőfonadékból kialakított szekérláda megfelelően zárt lehetett. Talán a zárt formájával van kapcsolatban a » szekér' jelentésben használt edény terminus is, amit a Dél-Dunántulról ismerünk. Ezzel függ össze a kas megnevezés is, amelyet a magyar nyelv a délszlávból 'kosár' jelentésben kölcsönzött; 'szekérkas' jelentése későbbi fejlemény.^ Jelentés- és alakváltozáson ment át a németből kölcsönzött korba szó is, amit 'kocsikas' jelentésben jegyeztek fel Somogyban.A szekéroldal és a vesszőből fonott oldal nem különült el egymástól kezdettől fogva. Ezt látszik bizonyítani, hogy ma is vannak olyan vidékek, ahol nem használnak különálló fonott oldalt, kast.