Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

Iá m na al" kerültek oda. A kétkerekű taligák elterjedtségét Nopcsáh

oz hasonlóan határozza meg. Megerősíti és f

inomitja a taligák eltérjedtségi térképét Berg

. G., aki rámutat, hogy Közép-Európában, Dániában, Dél-Svédországban és Délnyugat-Finnországban a négykerekű jármüvek dominálnak, mig Nyugat-Európában /Spanyol o., Francia o., Belgium, a Brit szigetek, Norvégia, Svájc és Hollandia nagyobb részén/ az egylovas taliga terjedt el.^ A két jármű tipus fentiekben megrajzolt elterjedtsége nyilván csak a recens népi kultúrára érvényes. Tarr László a 12.-13. századi Európában - területi differenciálás nélkül - a kétkerekű kordét tartja dominánsnak, legalább is a mezőgazdaságban. Emellett azonban a képes ábrázolások tanulsága szerint használatban volt már a négykerekű szekér is. Magyarországon a 11.-13. században a szekér és a taliga egyaránt kimutatható. Tarr egyik jármű túlsúlya mellett sem foglal állást.^ A gazdag régészeti lelet anyag, a négykerekű szekerek domináns volta Középkelet-Európa recens kultúrájában arra enged következtetni, hogy a középkori Magyarországon nem a kétkerekű, hanem a négykerekű jármüvek voltak túlsúlyban. Népünk kétkerekű jármüveiről számos lokális keretek közt mozgó néprajzi leirás, hiradás áll rendelkezésre. Mégsem áll össze belőlük a megbizható általánosításhoz szükséges kép. Az is sokat mond azonban, hogy e leirások szerzői általában helyi specialitásnak, esetleg kuriózumnak tekintik a kétkerekű jármüveket, jelzi, hogy a magyar parasztság fő közlekedő, szállító eszköze nem a taliga, hanem a négykerekű szekér. Legalaposabb ismereteink a debreceni taligáról és taligád sokról vannak.^

0 Nemcsak a jármű változatait /pásztor-