Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

két darab taligából való eredeztetését. ' A nyújtó a tengellyel azonos fából és hasonló módon készül.A horddszekér nyújtójának hossza: 3 méter, a taligáé, ill. a félvágásó 2,5 méter, keresztmetszete mindegyiknek 12-12 cm, az eplóny felőli vége el van vékonyítva. A nyújtó első, derékszög felőli végét a fa tövéből alakitják ki, itt van ugyanis a legnagyobb igénybevételnek kitéve. Mintegy 30-35 cm hosszan lefaragják az alkatrész végén, hogy jól tudjon forogni a derékszegen. A lefaragott részt megvasalják. A vasalás marokvasban fejeződik be, a marokvasba kerül a derékszeg. Az utóbbi időben az éha felett is megvasalják a nyújtót. Van olyan ember,aki ugy emlékszik, hogy a nyújtó derékszeg felőli végét is megsüttök /a fentiekben ismertetett módon/. A taliga szekérnek hosszú nyújtót is szoktak késziteni, ez az alkatrész azonban csak alkalomszerű /lásd a használat cimü fejezetben/, /3. a-b. ábra/. 3. Ágas igásnak nevezik az utőszekérnek azt a fontos szerkezeti elemét, amely a tengely,az eplény és a nyújtó között nyer elhelyezést. Az ágast leginkább bükkfából készítik, ritkán juharfából. Először négyszögüre faragják az alkatrészt, s utána a tengely és az eplény közé eső darabot kivéve lefaragják az éleket, "lehúzzák a sarkokat". Az ágas tengely felőli vége a nyújtó melletti végéhez képest, kissé el van vékonyítva /a méreteket lásd a rajzon/. A fa tő felőli vége a nyújtó mellé kerül. Befaragni nem szokták az ágast, mert azzal gyengitenék.A kifaragott elemet kiszárítják, "megsütik"