Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

gelyt 1-2 cm-rel, régen azért, hogy a megsodort füz, vagy mogyorófaguzst oda tudják dugni, később pedig a fojtókarikák /vaspántok/ felfekvését volt hivatva biztosi tani.A kifaragott tengelyre rámérik a középhosszat, befűrészelik a vállakat, és legömbölyitik a tengelyvégeket. A vállakat a két oldalon kivül a felső lapján vágják be, az alsó oldal egyenesen folytatódik a végéig» igy kap a bevasalt kerék egy kevés ferdeséget, ami a terhelésnél kiegyenesedhet, s terhelve áll be a föld19 del merőlegesen a szekérkerék. A kifaragott tengely végeit a válltól befelé mintegy 10-15 cm-ig megsütték /tüz felett kiszáritották/. Tüzet raktak az udvaron a lefaragott forgácsból, tőkét tettek a tüz mellé, arra helyezték, azon forgatták a tengelyt. Száritá

s után "azon melegen" bekenték tehéntrágyával. A századfordulóig a fakó töngöly volt. A tengelyek vasalása a kerékbe nyúló végeken kezdődött /egyidŐben a kerékagy perselyezésével/, később az egész tengelyt megvasalták alul. Napjainkban a vasalást a tengelyvégeken marokvassal fejezik be /2. a-b-c. ábra/. 2. Nyújtó A nyújtó a szekér aljának összekötője. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a négykerekű szekér két darab kétkerekű jármű összeillesztéséből jött létre, akkor a nyújtó a szekérutó rudjakónt is felfogható. Az a tény, hogy az erdőléskor szétszedett taligaszekér első fele taligának van nevezve, csakúgy, mint az eke kétkerekű tartozéka, valamint a nyújtó nevének értelmezése, hogy ti. nagyobbá tesz, nyújt, aláhúzzák a szekér