Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

müvek módosulásának mellékösvényeit, melyek az egyenlőtlen gazdasági-társadalmi fejlődés, az eltérő kulturális hagyomány áttételes következményei. Hangsúlyozni kell,hogy Európában nemcsak a kontinens egyes országainak postakocsi tipusai, postaszervezetei tértek el egymástól, s nemcsak az uri kocsizásban mutatható ki kapcsolat, kölcsönhatás országok, népek között, hanem a népi, paraszti jármüvek között is. Nem véletlen, hogy az egyetemes néprajz ós az európai etnológia ismert kézikönyvei az egyes járműformák, a leglényegesebb alkatrészek geográfiai elterjedtségét megkülönböztetett gonddal igyekeznek megrajzolni,^ Ezek a kontinensnyi területek áttekintésére irányuló kísérletek azonban nem nyújthatnak teljesen megbízható eredményeket addig,amíg szórványos adatokra, megfigyelésekre épülnek. Biztos alapot csak az egy-egy országot, népet, nyelvterületet alaposan felmérő kutatások, néprajzi és népnyelvi atlaszok jelenthetnek,melyeknek térképlapjait más természetű adatok /történeti források, ikonográfia,szótörténet, lokális néprajzi leírások, stb./ bevonásával előzetesen szakemberek értelmezték. Hiszen egy-egy nyelvterületen, földrajzilag viszonylag szük körön belül is igen differenciált lehet a kép, mint azt a magyar kerekes jármüvek példáján is szeretnénk bizonyítani. Kiindulásul szükséges leszögezni, hogy a magyar parasztság szekereinek történeti rendszerezéséhez a külföldi utazók leírásai, a szűken vett történeti források aligha nyújtanak elégséges támaszt, mert a jármű formáját gyakran egészében, vagy lényeges részleteiben homályban hagyják. A jármüvek nagytáji rendszerezését sem várhatjuk a lokális keretben végzett leíró tanulmányok gyarapodásától csupán. Az un. táji kocsitipusok