Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

C_sizmák /amiket a XIX. sz. vége óta viselnek/ Gyerekeké és a felnőttek ünneplője borjubőr, férfiaké és általában a hétköznapi "vikszos marhabőr", az "asszoncsizma" /női, lányé és asszonyé is/ "zergebőr, kordován". Mindig "fekete. A férfi és női csizma lényegében azonos szabású, csak a női torokban szűkebb, vádliban bővebb, a lábszár alacsonyabb, a sarok magasabb. - A talp szögezett. Kapuvárott tárgyalt időszakunk eleje óta főleg téli, a nőknek csak téli lábbeli a csizma. Fiuk akkor kezdenek csizmát hordani, amikor iskoláskorba kerülnek, lányok többnyire csak iskoláskor után. Csak aki már dolgozott /12-14 évesnél idősebb volt/, kapott külön ünnepi és külön köznapi csizmát. Vánvolt csizma

, "valkút csizsma" /107. ábra/

510 Szára oldaltvarrott, a fejével egybeszabott. A férfi csizmáknak is magas a sarka: 42., 46. ábra. Sarkán rézpatkó. Eleinte "forgatós", majd a férfiaknak 1910 után már "ellábas" /egylábas/ megoldású. Régebben ráncos volt a torka: a XIX. sz. utolsó harmadáig "csigaráncos", három párhuzamos ránccal, a XIX. sz. végéig "muzsikaráncos", olyan mint a harmonika. A XIX. sz. végéig egyes férficsizmák kérgén beépített "sarkantyupad" volt /41. ábra/, amibe táncmulatság alkalmával becsavarták a sarkantyút. Fiatal férfiak ünneplő csizmájának szára textilzsinórral szegett, elöl "rózsával" diszitett, ami korábban piros /42. ábra/, majd fekete volt. A hétköznapi csizma szárán az első világháború táján bőrzsinór és bőrrózsa volt. A férfi és női ünneplő csizma oldalvarrásába gyakran piros vócot illesztettek a XIX. sz. második fele óta. Ilyen "piroseresztékes csizmát" az 1930-as évek végéig viseltek. A XIX. sz. végén kezdtek csikorgót tenni a talpába és góptüzéssel disziteni kérgét, szárát. A XX. sz. elejéig ilyen "tűzött csizmát" kapott a lány vőlegényétől jegybe.A férfiak csak 1914-ig viseltek "tűzött csizmát", a nők egy-két év-