Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A fejlődés fő vonala

nyárra szoritották vissza a parasztibbakat /gatyás férfi, ingvállas nő/. A csizma lett az általános lábbeli, sőt a nők nyáron már a városiasabb cipőt viselték. A XX. sz. elejét a viselet szempontjából az alsóruha szinte "forradalmi változása jelzi. Ezzel azonban nem járt együtt a felsőrunák országszerte nemsokára bekövetkező szinte "forradalmi" változása, aminek során a polgáriasabb öltözéktipusok lényegében kiszorítják a régiesebbeket, a női lábviseletben pedig a cipő kiszorítja a csizmát. A kapuvári népviselet az egész XIX. sz. folyamán elsősorban haladónak tekinthető az ország és a környék népviseleteihez viszonyítva; a XX. sz.-ban azonban főként a maradiság jellemzi. A lényegesebb jegyeket és főként a gazdag parasztság öltözeteit tekintve a XIX. sz. elején elért vívmányokhoz képest szinte semmi változás nem történt a XX. sz. közepéig. Hogy viseletük története így alakult,annak a kapuváriak gazdagsága az oka. Ugyanis a XIX. sz. elején elterjedő uj divat drága volt a korábbi, főleg házi előállítású parasztviseletekhez képest. A kapuváriaknak volt rá pénzük, árutermelésük révén. A XX. sz. elején terjedő ujabb gyári kelmék és készruhák olcsóbbak, mint az őket megelőző, sok kézi munkával készített és díszített népviseleti darabok. Ezért a szegényparasztság hódol be előbb a városi divatnak. A gazdag kapuváriak "nem voltak rászorulva", hogy feladják költségesebb, de pompásabb népviseletüket, sőt tudatosan ragaszkodtak hozzá. Hiszen ez a ruha jelentette a gazdák számára a megkülönböztetést egyrészt a helybeli szegényebb rétegektől, másrészt a környék szegényebb községeitől; ez jelképezte Kapuvár büszke különállását.