Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
FÜGGELÉK
készül, mint a háta, mert nem fedi vállkendő. Jellegzetes disze a "kutyorgató zsinórból" készült sujtás, azon kivül van rajta gyöngy, "pillangósgyöngy", kisebb mennyiségben "pillangó és fórizs". Siói 4-5 gombbal csukják /35. ábra, a kislányokon/. Nagylányok, menyecskék ruhadarabja. Az 1920-as években kezdték viselni a szegényebbek "bokros inghez". A gazdagabbak eleinte csak kisebb ünneplőnek, "kézelős inghez" vették fel. Az 1930-as években általános lett, a "kézelős ing" ünnepivé válásával. Néhány évtizede varrják "pikepargetból" is és himzik egyszinü fonallal. "Sipujju inghez" vasárnap délutáni kimenő. A hét köznaplónak anyaga "parget, tarka" vagy szövet /49. ábra/. 1940 előtt a fiataloknak ez is zsinórdiszes /40. ábra/. - Nyáron csak ezt veszik a melleses szoknya fölé. Hűvösebb időben ujjasfélé/ke/t vesznek "hegyé". Tannak, akik a pruszlik aljára varrják a farpárnát. Mellény , férfi , "puruc, férfi puruc" Mindig van két külső és egy belső zsebe. Vászonnal, ujabban "pargettel" bélelt. Eleje a XII. sz.-ban sok gombbal /41. ábra/, később 7-8 gombbal csukódott. a/ Hegyes nyakú /"vágottnyaku vagy füles"/; 85. ábra 5 ^^ Posztóból készül. 1890-ig világoskék alapon szines tűzéssel, hímzett sújtassál diszitett. Gyereknek, fiatalnak zöld, piros, arany és más szinü zsinórzással. Tolt sötétkék is, ezüst sújtassál /50. ábra/. Idősebbeké fekete; disze "sikszerszám, vitézkötés, zsinórzás, szines tűzés". A XI. sz. elején fekete bársonyból is készült, "szerszámmal" diszitve. A III. sz. /első tele?/ óta viselték, 1910-1920-ig. b/ Kereknyaka: 86. ábra Többféle anyagból készül, általában ünnepi. Kisebb fiúnak, aki már nadrágot, gatyát visel, szövetből vagy kasmírból. Nagyobb legénykének, aki még nem érte el a táncos
