Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

keskenyebb, mint a felnőtteké, köznapra "festő", ünnepre gyolcs, rojttal ég "borsólikkal" diszitve. A felnőttek vászongatyája alján az anyag visszahajtásával kialakított néhány centiméteres dupla rojt van. A hétköznapin a rojt fölött 4 cm-rel egy sor "borsőlik" /10. ábra/. A "pártázattyába" a XX« sz. elejéig "kender gatyakötőt" szoktak fűzni, ujabban fehéret. Az ünnepélyesebb gatyál kötőházában gyári "gatyamadzag" szokott lenni. A "kólállő" 4 cm széles szálvonással diszitett /11. ábra/. A templomi gatyán efölött még 4 cm széles fehér laposhimzés is van /12. ábra/ és ennek "rost"-ja háromszoros. Pártázata is szélesebb, mint a többi gatyáé, hogy szépen össze lehessen tolni hátul "muzsikaráncba". A templomi gatya kissé hosszabb is a többinél, térden alul ér. A gatyát felsőruhaként tavasztői őszig hordták, köténnyel és mezítláb vagy csizmával /pl. 51. ábra/. Fiatalok az 1920-as évekig, idősebbek egy-két évtizeddel tovább viselték. A köznapi gatyát, vagy ahhoz hasonló, 3 szélből készült gatyát télen nadrág alatt is viseltek az első világháború előtt. Befelé hajtogatva a lábuk köré csavarták a szárát. 2. Görbe szabásvonaln darabok a/ A felsőtestre kerülők

: Injgféllk Bevarrott uiin ingváll

. "kézelős ing", "félümög,kis ttmög, szedett ümög, ráncos ümög" /szabása: 80. ábra/ A századfordulóig finomabb vászonból készült, ünnepre pamutosból. Esetleg a derék vászon és az ujj és vállfolt párna tos. Készült "pőc"-cel vagy anélkül is. Hasitéka mentén "borsólik",vagy szélesebb szálvonás disziti. Mellén "mizlik". Ujja vállban keskenyebben, kézelőnél szélesebben "békaráncba"