Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

hajtva vaskos tekerccsé csavartak, esetleg két végén is kezdték csavarni és mintásán hajtogatták. A "tekercseket" a mennyezetes, azaz "födeles ágy", esetleg a szekrény tetején elöl sorbarakták. Akinek sok vászna volt, fölé rakott még egy sort. "Sok helen méghajut az ágy teteje, annyi vászon vót rajt". /A kirakott kész vászonruhákkal együtt./ egyrészt azzal indokolták ezt a tárolási módot, hogy az ágy vagy szekrény teteje, főleg a tisztaszobában, pormentes, tiszta hely és nincs útban a vászon. De elsősorban azért rakták ki a vásznat, hogy jól látszódjon. "Minél több vót a vászon, annál szebb!": tehát szobadísz és a gazdagság jele. Ha vendég jött, mutogatták. A háziasszony "örvendezett", hogy mennyi vászna van. Akinek szegényesen kevés volt, szégyellte, és inkább rövidebb darabokra vágta egy-két vég vásznát és több tekercset csinált belőle ugy, hogy papírt is csavart közé, hogy "mutasson", amikor kirakja. "El vót veszve", akinek nem volt tartalék vászna, nem vették el a lányát, hiszen abból se válhat jó gazdasszony!" - Több háznál az 1920-30-as évekig is maradtak vég vásznak, az ismertetett módon kirakva /2. ábra/. A kapuvári gazdag parasztság emlékezet óta szívesen mutatta vagyonosságát külső jelekkel is, pl. drága, cifra ruhákkal. Legkorábban talán éppen a tárgyalt vászontárolási mód nyújtott alkalmat ilyen igényeik kielégítésére. A vászonmutogatásban még jogos büszkeség is van, mert a vászonkészlet a családnak a kendermunka terén tanúsított szorgalmát is dicséri. Hasonlóan vélekedik G-áborján Alice a tardi vászonruhákkal kapcsolatban: "Ezek a darabok, de különösen a szabatlan vászonkarika a bennük levő értékes anyag és a beléjük fektetett sok munka miatt értéktárgyak, - amelyek önmaguk és a falusi közösség előtt a vagj*%i biztonság érzetét adják."

129 Gyolcsos tót Már a XVIII. sz.-ban egész Magyarországot végighá-