Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

se, ha csak azt nézzük meg, hogy két szint hogyan illesztenek egymás mellé /főleg a női viseletben/. Az ünnepi ruházathoz a szoknya és kötény, a szoknya és ujjas, a szoknya és fejkendő, valamint kisebb darabok szinét egymáshoz válogatták: "minden ruhának megvan a maga kelléke." Talán korábbinak tekinthető az a fajta izlés, amikor világosat és sötétet, általában eltérő szineket szerettek egymás mellé tenni. E szerint az izlés szerint az egymáshoz hasonló szinek, pl. a kék és zöld nem illenek össze, "elütök". Később eluralkodott a városiasabb, összhangkereső izlés: a szoknya és bluz szine /legalábbis az ünnepélyesebb alkalmak viseletében/ legyen azonos. "Régebben cifrább vót a ruha": a szoknya és a /mindig fehér/ ingváll, illetve az ujjas szine elütő volt. A századforduló előtt a lányoknak több szoknyájuk volt, mint ujjasuk, mert ezeket nyáron is hordták, ingvállhoz. Ügyeltek arra, hogy a vállkendő szine. is elüssön a szoknyáétól. Eleinte csak fekete vagy fehér ruhában létezett azonos szinü felsőrész és szoknya, azaz "egy őtözet". "Utóbb kezték egy őtözetbe" késziteni a szines ruhákat is. Ez a változás 1905-6 körül következett be. Attól kezdve törekedtek arra, hogy legalább az ünneplőben azonos szinü legyen a szoknya és az ujjas, és a fejkendő is olyan szinü legyen, mint a ruha. "At teccik, ahho gyütt meg az embernek a gusztusa." Ez az izlés a nagygazdáknál kezdődött. Az egyik asszony meséli: "Édesanyám olyan pompás vót, igen meg tutta adni a szineket mindenhez, minden ruhához ugyanolyan szinü kendőt." Nincs mindenkinek egyformán jó szinérzéke. Az emiitett asszony /Kiss Mihály Andrásné Varga Dudás Anna/ kivált a többi kapuvári közül jó izlésü öltözékével, ezért szerepelt a milleneumi kiállításon menyecskekorában, le is fényképezték. Budapesten megnyerte "Örzsébet királné" tetszését, amire azóta is büszke a család. Ott viselt ruháját hamarosan megvette a soproni múzeum /a második világhá-